Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Hidak, töltések, révek (dr. Bárth János)

Hidak, töltések, révek Miske: "Négy Hídnak és nagy hosszú Töltéseknek csinállása is...terhel bennünket, hogy az Árvíz Hidgyaink Pallóit el hordván, gyakorta azok hellett ujjakat kelletik hordanunk és csinálnunk. E' mellett Hidainkat el hordván, azoknak fogyatkozása miatt...Hidakra szükséges fáért sem mehetünk az Erdőre, sőt ha meg apad is a' Víz, irtóztató nagy sár miatt marháinknak veszedelmével és sok hellyet úsztatva mehetünk csak az Erdőre is." Pataj: "Sok töltéseket és 9 Hidakat sok munkával kelletik csináltatnunk és reparálnunk." Hajdani hidak emléke Belterületi hidak A legjelesebb alföldi agrárvárosokat a XVIIXVIII. században falak helyett olyan árkok védelmezték, amelyeknek belső oldalán tüskös sövénynyel ellátott földhányás magasodott. A városvédő árkok létéből következett a hidak léte, mivel a városba be és a városból ki csak hidakon lehetett közlekedni. Ahol a városból kivezető utak elérték az árkot, kapuk álltak. Előttük fahíd kötötte össze az árok két oldaláig haladó utat. [17] Kecskemét városvédő árkát kiválóan bemutatta a történetíró Hornyik János: "Hajdan a város sáncalakú mély árSükösd 1803. (KEGL 152.) kokkal kerítve s annak belső partja tövisből karcolt erős sövénnyel volt szegélyezve... A város főbejáratainál ez árok át volt hidalva s a hidak fölött erős rács-kapuk vezettek a városba, vastag tölgyfagerendákból összeácsolva, mely kapuk mindegyikét egy-egy meghitelt állandó kapus őrizte, ki a kapu mellett számára fennálló házacskában lakott, s naponkint korán hajnalban a kaput kinyitotta, esténként pedig alkonyat után bezárta." A városnak öt nagy kapuja volt: a halasi, a vásári, a budai, a körösi és a csongrádi. Emellett három kisebb kapun is lehetett közlekedni. [18] 1713-ban, amikor Csáki Imre kalocsai érsek először kötött kontraktust Kalocsa népével, kötelezte székvárosának lakóit, hogy helységük városi jogállását kifejezendő és saját biztonságukat védelmezendő, városukat minél előbb "árokkal bé kerítsék". Sok árkolásra valószínűleg nem volt szükség, mivel a város két hosszanti oldalát vízfolyások szegélyezték. Talán a lakótelepülés déli végén a Vajast és a Kígyóst kellett összekötni. Ha rátekintünk Kalocsa 1772. évi térképére, láthatjuk, hogy az ősi város vizek között feküdt. Nyugatról a Csilás Pálé és a Vajas, keletről a Kígyós határolta. A Csilás Pálé és a Kígyós az érseki palota kertje mögött találkoztak. A Kígyós délen, az Újváros előtt két ágra szakadva kerülte meg az Újvárost és az Öreghegyet. A nyugati ágat egy vizes árok kötötte össze a kanyargó Vajassal. Föltételezhető, hogy ez az árok védelmi célból, emberi munkával készült. A várost körbevevő vízfolyásokon és vizes árkokon hidak épültek. Az 1772. évi térképen a Csilás Pálé és a foktői út kereszteződésében, a Vajas és a bátyai út kereszteződésében, a déli vizes árok és a miskei út, valamint a Kígyós és a kálvária felé vezető út találkozásánál jeleztek fontosabb hidat. A Kígyós posványos medrén bizonyára több töltés és kisebb híd is segítette a közlekedést. Kalocsáról szólva meg kell még emlékezni egy védművel összefüggő je| les hídról, a kalocsai vár hídjáról. Az érseki palota megépítése (1775 -1776) előtt, a XVIII. század első felében még létezett. Rendszeres karbantartásához, javításához sok fát használtak föl. [19] Kiskunhalason meglehetősen későn, 1817-ben határozták el, hogy más helységek példájára, jó széles árokkal veszik körül a várost. Az árkolás el is készült a nyugati oldal kivételével. Ott ugyanis egy 20