Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Hidak, töltések, révek (dr. Bárth János)

Hidak, töltések, révek csónakrészeket sárhajó gyanánt hasznosították. A sáros utcán csúszó, lóval vontatott sárhajón terhet, pl. kukoricát is szállítottak. Szeremlén lakodalom idején a részeg lakodalmasok sárhajón húzatták magukat a falu utcáin.[5] A mély fekvésű Dunatájon voltak olyan mocsári szigetek, amelyeknek szénatermését csak télen, erős fagy idején lehetett elszállítani, amikor a jég megtartotta a szénával megrakott szekeret. A Duna és a Tisza közötti táj középső részén az árvízjárta, folyó menti mocsaras területekkel szegélyezett széles homokhátság húzódott. Ezen az árvízbiztos földön elsősorban a homokbuckákkal gyűlt meg az utazók baja. A taposott utak kerülgették a nagyobb homokbuckákat és a sívóhomokos, poszahomokos területeket. — " " A Duna-Tisza-közi homokhátság művelhető, száraz, sík mezőségeit és homokbuckás bokros legelőit lépten-nyomon vizenyős, zsombékos, nádas, vízállásos laposok váltották föl. Ezeken sok nehézséggel lehetett átkelni. A táj lakói a kikerülhetetlen vizenyős laposok és vízfolyások két széle között földtöltést építettek. Azon vezették át az utat. A töltés oldalát fenyőtörzsekkel, talpfenyőkkel erősítették meg. A töltést a legmegfelelőbb helyen farönkökből rakott híddal tagolták. A töltések fahídjait a Felső-Kiskunságban dobogónak hívták. Módosabb mezővárosok nagyritkán kőhidat is építettek a fontosabb töltésekre. A vizenyős laposokon átvezető töltött útszakaszt töltésűt néven emlegették. A töltések oldalának megerősítésére használt farönköket némely helység, pl. Kunszentmiklós messze földről szerezte be. 1767-ben a 9 kérdőpontra adott válaszukban Kecskemét vezetői azt nyilatkozták: Két kis erdejük van. Ezeket egyrészt a hadi igények kiszolgálására tartják, másrészt a "vizes esztendőkben el árjadni szokott posványok töltésére" használják. [6] Edward Brown angol utazó 1669-ben Budáról Belgrádig utazott és megjegyezte, hogy Budán kívül "Kalocsánál a hajdani érseki városnál is van hajóhíd."[7] 1687 nyarán a törököt visszafelé űző sereg Bajánál egy 47 hajóból álló hidat készített, s azon át üldözőbe vette a törököt.[8] - idézi a forrásokat Tóth László mérnök egy tanulmányában. A hídépítés és a hídjavítás, mint kötelezettség Az állami hatóságok, legtöbbször hadi érdekekre és katonai szempontokra hivatkozva rendszeresen utasították a vármegyei hivatalokat, hogy területükön javítsák az utakat és a hidakat. A vármegyék azután saját lakosságuk munkára rendelésével igyekeztek elvégeztetni a legsürgősebb tennivalókat. Solt környéke az I. katonai felmérésen (Hadtörténeti Múzeum) A Duna-Tisza-köze felső részét hajdan uraló PestPilis-Solt vármegye közgyűlésein rendre közzétették a különböző állami hatóságok út- és hídjavításra vonatkozó utasításait. így pl. 1698-ban két alkalommal is napirendre került az ún. budai comissió levele a hidak javításának szükségességéről.[9] A Rákóczi szabadságharc alatt, 1708-ban felsőbb katonai utasításra többször intézkedett Pest vármegye arról, hogy a szolgabírák körlevelekben szólítsák fel a lakosságot a hidak kijavítására, majd ellenőrizzék az elrendelt javító munkák elvégzését.[10] 1716 márciusában királyi levelet olvastak föl Pest megye közgyűlésén a Duna közelében lévő utak és hidak kijavításának szükségességéről. Ugyanabban a hónapban Regal generális, budai várparancsnok megelégedésének adott hangot a 18