49. Hídmérnöki konferencia előadásainak gyűjteménye (Lánchíd füzetek 10., 2008)

Tartalomjegyzék

Hajós Bence: Bevezető a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd átépítéséhez A híd megerősítése (1969-1970) A híd átadása után rövidesen, 1951-ben a Mélyépterv statikai vizsgálatot készített az új, 1950. évi hídszabályzat szerinti l/A terhelésre, megnövelt (1,7) biztonsági tényezővel. A szakvélemény kimutatta a kereszttartók és a pályaszerkezet megerősítésének szükségességét. A megerősítés terveit 1952-ben el is készítették és a győri Wilhelm Pick gyár felkérést is kapott a munka elvégzésére, azonban anyagengedély hiányában az erősítés elmaradt. 1967-ben az Uvaterv újabb erősítési terveket készített, az időközben megjelent 1965. évi Közúti Hídszabályzat előírásainak megfelelően. Az erősítési munkákról megjelent a Bánréti László részletes szakcikke a Mélyépítéstudományi Szemlében. Az acél kereszttartók aránylag egyszerűen erősíthetőek voltak (1952. évi erősítési tervek szerint), de ez az együttdolgozó hossztartóknál önmagában nem vezetett volna eredményre. A megoldásnál figyelembe kellett venni a forgalom folyamatos fenntartásának szükségességét. A tervek szerint a meglévő hossztartók közé új hengerelt acél hossztartókat helyeztek el, a kereszttartókon alátámasztva úgy, hogy a vasbeton pályalemez alatt 1 cm hézag maradjon. E hézagot epoxi habarccsal lezárva injektálással töltötték ki. A hídon a vasbeton lemez együttdolgozásának beszámítása nélkül a régi és új hossztartók a szükséges teherbírást biztosítják, így a vasbeton lemez feladata a teherelosztás legalább három hossztartóra, tehát a tervezők nem számoltak öszvér hatással. Az építési munkát a Közúti Gépellátó Vállalat végezte 1969-70ben, az akkor 20 éves felszerkezeten. A főtartó alsó síkján függőállványt építettek, így lényegében zárt tér volt a hossztartók ragasztásához. A tervszerinti hosszúságú tartók behúzásához a 91