49. Hídmérnöki konferencia előadásainak gyűjteménye (Lánchíd füzetek 10., 2008)

Tartalomjegyzék

49. Hídmérnöki Konferencia Előadás-gyűjtemény magassággal). A gyári hegesztéseket röntgenvizsgálattal ellenőrizték és a hibás kötéseket kicserélték. A gyári egységeket vasúton szállították Vásárosnaményba. A teljes szerelést a naményi oldalról kellett kiszolgálni. A teljes beállványozásos szerelés jelentős faanyagot igényelt volna, és a cölöpözést nehezítette volna a mederben fekvő korábbi (1919) roncselemek is. Ezért úgy döntöttek, hogy csak a két szélső nyílást állványozzák be, míg a fönyílás merevítőtartóját a balparton és az összeszerelt bal parti hídrészen készre szerelik és a később elbontott mederpillért segédjáromként felhasználva a végleges helyére behúzzák. A bal parti nyílást teljes beállványozás mellett egy portáldaru segítségével készre szerelték és a sarukra helyezték. Ezt követően a fönyílás merevítőtartójának 80 m-es szakaszát és alsó szélrácsozatát összeszerelték a bal parti nyílás tetején. Az oldalnyílás rövidsége miatt elsőször a fönyílás 3/5-e készült el, majd azt konzolosan előre tolva összeszerelték a maradék 2/5 részt. A betolás előtt az elbontásra ítélt mederpillért kevés cölöppel megerősítették és megmagasították. A betoló pálya nem volt folytonos, hanem négy tolópadból állt. A mozgatást egy fó végezte egy 15 tonnás katonai romboló csörlővel, bár 1-2 tonna kapacitás is elégséges lett volna. A merevítőtartó terv szerinti helyre való süllyesztését több nap alatt csökkenthető magasságú máglyarakássokkal végezték. Az ívet a merevítőtartóról szerelték. A szerelés végeztével a kritikus mederpillért elbontották, de bontás közben a pillér alaptestje eltörött és a pillér a mederbe dőlt. A pályalemez betonozása 1949. október 21-én befejeződött, a hidat 1949. november 6-án megnyitották. A próbaterhelés igazolta a szerkezet jó működését. 90