49. Hídmérnöki konferencia előadásainak gyűjteménye (Lánchíd füzetek 10., 2008)

Tartalomjegyzék

Hajós Bence: Bevezető a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd átépítéséhez Az új felszerkezet folytatólagos, ötnyílású, a hídfőknél egy-egy beruggesztett kis nyílással, kétfótartós, gerinclemezes, felsőpályás, a fönyílásban alsópályás, Langer-tartóval merevített. A pályaszerkezet vasbeton szegélygerendára és 4 közbenső acél hossztartóra támaszkodó 14 cm vastag vasbeton lemez összesen 13 pályamegszakítással. A pályalemez áttörésein vezették át a Langer-ív vállait és a függesztőoszlopokat. Az új híd támaszközei: (3,7+8,5) + 42,1 + 101,7 + 41,0 + (3,7+8,5) = 209,2 m. A zárójelben lévő értékek, együttesen 12,2 m, a parti rövidkonzolok és a kis befüggesztett tartó hosszait jelentik. A két főtartó távolsága 7,5 m - amelyet a régi alépítmények geometriája határozott meg. A kocsipálya keresztmetszete a szélső nyílásokban 1,0 + 6,0 + 1,0 = 8,0 m, az ívvel merevített fönyílásban 1,8 + 6,0 + 1,8 = 9,6 m. A szélesebb keresztmetszetű járdákból 0,75 m a gyalogjáró, a többi a függesztőoszlop és annak védőterülete. A hidat az 1910. évi hídszabály rendelet szerint I. o. terhelésre mértezték (20 tonnás gőzeke + 400 kg/m megoszló terhelés). Mivel az 1950. évi hídszabályzat elvei az építés idején már nagyrészt ismeretesek voltak, a híd főtartóinak teherbírását jelentősen túlméretezték. Az új szerkezet anyaga folytacél (A.36.24.12), a szerkezet kapcsolatai hegesztettek, csak a helyszíni illesztések szögecseltek. Építésekor ez volt hazánkban a legnagyobb hegesztett hídszerkezet. A műszaki megoldás gazdaságosságát jelzi, hogy a régi híd fajlagos acélfelhasználása 451 kg/m

2 volt, míg az új szerkezeté 360 kg/m a nagyobb teherbírás ellenére. A felszerkezetet Győrben gyártották nagy egységekben (legnagyobb elem 20 tonna volt, 22 m hosszúsággal és 3 m 89