49. Hídmérnöki konferencia előadásainak gyűjteménye (Lánchíd füzetek 10., 2008)

Tartalomjegyzék

49. Hídmémöki Konferencia Előadás-gyűjtemény Szokásos azt mondani, hogy az években elvárt tartóssági élettartam felére vállalható garancia. Természetesen hosszú tartósságú bevonatrendszerre hosszabb garanciális idő vállalható, mint közepes vagy rövid élettartamú szempontnak eleget tevő bevonatrendszerre. Vizsgáljuk meg, hogy a bevonatrendszer tartósságát mely fő paraméterek határozzák meg: • Festékbevonat-rendszer típusa (nem márkanév!) Szerkezet kialakítása • Felület-előkészítés hatásossága (St, Sa) Felhordási munka minősége, körülmények • Igénybevételi körülmények (korrozivitási kategóriák) Korrózióvédelmi munkát tervezők szerint a magyarországi acélszerkezetű hidak az igénybevételi körülmények szempontjából az ún. C4 vagy C5-I korrozivitási kategóriába sorolhatók. Ez azt jelenti, hogy az igénybevételi szempontból növekvő sorrendbe állított Cl, C2, C3, C4, C5-I és C5-M kategóriák közül majdnem a legmagasabb, vagyis erős igénybevételre kell tervezni a védőbevonat- rendszert. Ezután vizsgáljuk meg, hogy a C4 vagy C5-I korrozivitási kategóriák esetében a szabvány milyen felület-előkészítést ír elő. Két nagyon jellemző felület-előkészítési fokozat mellé rendel bevonatot a szabvány. Az egyik az ún. St 2 fokozatú kézi/ gépi felület-előkészítés - amely nem az ideális, tehát a gyakorlatilag majdnem megvalósíthatatlan St 3 fokozat - a másik a szemcseszórásos Sa 2 Vi fokozatú, amely az előzőhöz hasonlóan nem az ideális Sa 3, de az Sa 1, Sa 2-höz képest magasabb tisztasági fokozatot jelent. Ezek után nem meglepő, hogy a C4, vagy C5-I kategória esetén az St 2 felület-előkészítési fokozathoz a szabvány nem ad bevonatrendszer-ajánlást. Acélszerkezetű hidak esetén tehát legalább Sa 2 Vi tisztaságot kell elérni. 348