49. Hídmérnöki konferencia előadásainak gyűjteménye (Lánchíd füzetek 10., 2008)
Tartalomjegyzék
Dr. Ludányi Béla: Gazdasági szempontok a hidak korrózióvédelmében A szemcseszórásos felület-előkészítés a kézi/ gépi St 2 fokozathoz képest költségigényes, de festékbevonat készítéshez elengedhetetlen feltétel annyira, hogy a tartósságról, a megkívánt élettartamról még említést sem tettünk. Eddigieket összefoglalva acélszerkezetű hidak korrózióvédelmi bevonatrendszerének tervezése során az igénybevételi körülmények erősnek tekinthetők, amelyhez szemcseszórásos Sa 2 Vi tisztaságot kell rendelni, és végül a hosszú élettartamú - legalább 15 év követelményeknek megfelelő leggazdaságosabb, lehető legkisebb összréteg-vastagságú bevonatrendszert kell kiválasztani. A C4 és C5-I korrozivitási kategória esetén két jellemző csoportra osztható a szabvány- bevonatrendszer ajánlása természetesen hosszú élettartamot figyelembe véve: a) epoxi, akril vagy poliuretán kötőanyag bázisú, cinkportól különböző (pl. cinkfoszfát tartalmú) korróziógátló anyagot tartalmazó alapozó. b) epoxi, akril, vagy poliuretán kötőanyag bázisú, cinkpor korróziógátló anyagot tartalmazó alapozó. (A cinkpor- pigment meg kell feleljen az ISO 3549-ben megadott követelményeknek, valamint a festék nem illékony részének cinkpor- tartalma legalább 80 tömeg % legyen.) Mindkét esetben az alapozó rétegre általában epoxi kötőanyagbázisú közbenső réteg, majd akril-poliuretán bázisú záróréteget javasol a szabvány, mely nyilvánvalóan nem márkanevet, hanem kötőanyag típust és a korróziógátló pigment két típusát ajánlja. Ezek után a gazdasági szempontot előtérbe helyezve a legfontosabb, hogy vajon a) és b) esetben mekkora összes rétegvastagságot ajánl a szabványsorozat. A táblázatokat áttekintve megállapítható, hogy a) esetben a minimális rétegvastagság 280 um, míg b) esetben 240 um. Ezeknél nagyobb összréteg-vastagság esetén is elmondható, hogy kb. 40 um-nél kevesebb rétegvastagság elegendő cinkpor tartalmú alapozó alkalmazásával. 349
