Közúti és vasúti hidász almanach 2007 (Lánchíd füzetek 8., 2008)

Dr. Loykó Miklós beletanultam a tervezői gyakorlatba. Belépésemtől fogva kissé csodabogárnak számítottam, mert nagyon fiatal voltam (az akkori ottani fiatal társasághoz képest is), látszólag sok mindenhez értettem és igen széles, tekintélyes ismerettségi köröm volt (lásd a „Válaszok" között előadottakat). 1958-ban indult az új Erzsébet híd végső tervezési munkája (az előkészítő tanulmányok, vázlattervek, javaslatok évekkel előbb megindultak és lezajlottak) Sávoly Pál irodavezető irányításával. Az ő elveinek megfelelően folyt a tervezés. A hatalmas munkát részfeladatokra osztotta és a vasbetonszerkezetek tervezésének irányítását rám bízta. így lettem az alépítmények és a budai feljáró, illetve csatlakozó műtárgyak felelős tervezője. Ennél is nagyobb és felelősebb megbízatásnak tartottam a kiviteli munkák fokozott tervezői művezetését. Az 1964. novemberi átadásig időm nagy részét az építkezésen töltöttem. 1964-ben osztályvezetői kinevezést kaptam. Kereken hét évig egy igenigen tehetséges, roppant sokoldalú, 30 fős alkotógárdának lehettem vezetője, irányítója. Műhelyünkből számos közúti és vasúti híd, hírközlési vasbetontornyok, acélszerkezetű antenna rendszerek, valamint állványok a társosztályok műtárgyaihoz és vasúti provizórium tervei kerültek ki. Egész különleges feladat volt 39 vasúti hídfelszerkezet tervezése a csehszlovák Államvasutak számára. 1969-ben, az 1965-1967 között, az EKME Gazdasági Mérnöki Szakán, esti tagozaton elvégzett tanulmányaim után, oki. gazdasági mérnöki oklevelet kaptam, kitűnő minősítéssel. A benyújtott diplomatervet a vizsgabizottság doktori cselekmények alapjául elfogadta és ennek megvédése után 1971-ben műszaki doktorrá avattak. A disszertációm címe: „Előregyártás és feszítés optimális kombinálása korszerű vasbeton hídszerkezetek létesítésénél." Ebben az 1970-es évekre várható igen jelentős infrastruktúra-fejlesztésnek a hídépítésre vonatkozó hatásaival is foglalkoztam a szorosan vett vasbeton, feszített-vasbeton, illetve a monolit és előregyártott műtárgyépítés gazdasági hatékonysági problémáin túlmenően. A tanulmány elég mély visszhangot keltett, melynek eredményeként 1971-ben áthelyeztek a Hídépítő Vállalathoz, lehetőséget adva arra, hogy a gyakorlatban kamatoztassam megszerzett elméleteimet. 1971-1978 között a Hídépítő Vállalat műszaki igazgatója voltam azzal a határozott megbízatással, hogy a vállalat hídépítő tevékenységét mind mennyiségileg, mind színvonalában (korszerűségében) fel kell javítani. Ehhez a munkaellátottság maximálisan biztosítva volt. Bizonyos mérté99