Közúti és vasúti hidász almanach 2007 (Lánchíd füzetek 8., 2008)

HIDÁSZ ALMANACH 2007 Mérnökportrék édesanyám, aki első osztályú teniszező volt, 70 éves korában még játszott a KPM csapatában a Margit-szigeten). Valahogy egész életemben vonzott a közösségi munka, így lettem az 1951/1952 tanévtől két évre az egyetemi sportkör - akkor Haladás SE - diák-elnöke; a tanár-elnök Cholnoky Tibor professzor volt. A diploma megszerzése után ért — mondhatni - életem első nagy meglepetése. Az akkori rendnek megfelelően a végzős hallgató a diploma mellé kapott egy irányító lapot, mellyel jelentkeznie kellett a kijelölt első munkahelyén. Az én irányító lapomon nem az szerepelt, amire készültem, amit hivatásomnak hittem és amire tanáraim felkészítettek. Abban a hitben voltam, hogy Korányi Imre professzor támogatásával az Acélszerkezetek Tanszékére kapok tanársegédi megbízást, ahol már egy éve demonstrátorkodtam. Az akkoriban induló székesfehérvári technikumba irányítottak, ami számomra elfogadhatatlan képtelenségnek tűnt. Ennél nagyobb képtelenség már csak az volt, hogy reklamációmra a válasz az volt, hogy a jövő műszaki értelmiségének a nevelését nem lehet egy értelmiségire bízni. Kérdésemre, hogy akkor a technikumi fiatalok nevelése micsoda, a válasz az volt, hogy mehetek oda, ahol befogadnak. Lakásunktól az ötödik épület az Andrássy úton (akkor Sztálin út) Pallavicini őrgróf palotája - a Hídépítő Vállalat központja volt. Befogadtak, hála Nagypál Sándor főmérnök úrnak. 1953-1955 között a Hídépítő Vállalatnál dolgoztam, kezdetben mint munkahelyi mérnök, majd építésvezető. Tanultam a szakmát rendkívül változatos helyszíneken és összetételben. Az első munkahelyem a 6 sz. főút Bolond úti völgyhídja volt néhány kiegészítéssel (hajóroncs kiemelése Bátánál, bunkerépítés a határövezetben), majd következett Budapesten a Horváth Mihály téri telefonközpont bunkeré, a csepeli Vasműben fenoszolván üzemépület és medencék, illetve ezzel párhuzamosan a Szabadkikötőben rézsüs partfal helyreállítás. Úgy ítéltem meg, hogy két év intenzív kivitelezői gyakorlat elég felkészülés a tervezői gyakorlathoz és a statikai ismeretekből is maradt még annyi, amire építkezni lehet. így éltem az akkori jogaimmal és kértem az áthelyezésemet az Uvatérvbe, ahol a fogadókészség megvolt. 1955-1971 között az Uvatervben - természetesen a Hídirodán - tervező, majd irányító tervező és 1964-ben már a vállalat legfiatalabb osztályvezetője voltam. Ebben a 16 évben rendkívüli eseményeknek lehettem szereplője, néha főszereplője. Kezdetben kisebb feladatokat kaptam, 98