Közúti és vasúti hidász almanach 2007 (Lánchíd füzetek 8., 2008)

HIDÁSZ ALMANACH 2007 Mérnökportrék édesanyám, aki első osztályú teniszező volt, 70 éves korában még ját­szott a KPM csapatában a Margit-szigeten). Valahogy egész életemben vonzott a közösségi munka, így lettem az 1951/1952 tanévtől két évre az egyetemi sportkör - akkor Haladás SE - diák-elnöke; a tanár-elnök Cholnoky Tibor professzor volt. A diploma megszerzése után ért — mondhatni - életem első nagy megle­petése. Az akkori rendnek megfelelően a végzős hallgató a diploma mel­lé kapott egy irányító lapot, mellyel jelentkeznie kellett a kijelölt első munkahelyén. Az én irányító lapomon nem az szerepelt, amire készül­tem, amit hivatásomnak hittem és amire tanáraim felkészítettek. Abban a hitben voltam, hogy Korányi Imre professzor támogatásával az Acél­szerkezetek Tanszékére kapok tanársegédi megbízást, ahol már egy éve demonstrátorkodtam. Az akkoriban induló székesfehérvári technikumba irányítottak, ami számomra elfogadhatatlan képtelenségnek tűnt. Ennél nagyobb képtelenség már csak az volt, hogy reklamációmra a válasz az volt, hogy a jövő műszaki értelmiségének a nevelését nem lehet egy ér­telmiségire bízni. Kérdésemre, hogy akkor a technikumi fiatalok nevelé­se micsoda, a válasz az volt, hogy mehetek oda, ahol befogadnak. Lakásunktól az ötödik épület az Andrássy úton (akkor Sztálin út) ­Pallavicini őrgróf palotája - a Hídépítő Vállalat központja volt. Befo­gadtak, hála Nagypál Sándor főmérnök úrnak. 1953-1955 között a Hídépítő Vállalatnál dolgoztam, kezdetben mint munkahelyi mérnök, majd építésvezető. Tanultam a szakmát rendkívül változatos helyszíneken és összetételben. Az első munkahelyem a 6 sz. főút Bolond úti völgyhídja volt néhány kiegészítéssel (hajóroncs kieme­lése Bátánál, bunkerépítés a határövezetben), majd következett Buda­pesten a Horváth Mihály téri telefonközpont bunkeré, a csepeli Vasműben fenoszolván üzemépület és medencék, illetve ezzel párhuza­mosan a Szabadkikötőben rézsüs partfal helyreállítás. Úgy ítéltem meg, hogy két év intenzív kivitelezői gyakorlat elég felkészülés a tervezői gyakorlathoz és a statikai ismeretekből is maradt még annyi, amire épít­kezni lehet. így éltem az akkori jogaimmal és kértem az áthelyezésemet az Uvatérvbe, ahol a fogadókészség megvolt. 1955-1971 között az Uvatervben - természetesen a Hídirodán - tervező, majd irányító tervező és 1964-ben már a vállalat legfiatalabb osztályve­zetője voltam. Ebben a 16 évben rendkívüli eseményeknek lehettem sze­replője, néha főszereplője. Kezdetben kisebb feladatokat kaptam, 98

Next

/
Thumbnails
Contents