Közúti és vasúti hidász almanach 2007 (Lánchíd füzetek 8., 2008)

Dr. Loykó Miklós Kívánom a felnövekvő hidász nemzedéknek, hogy az elkövetkező évtizedekben Magyarországon még sok nagy hidat építsenek, akárcsak a most megépült dunaújvárosi Pentele Duna-híd, a kőröshegyi viadukt, vagy a most épülő MO autópálya Megyeri Duna-hídja. Az ország meglévő hídállományának karbantartása kevésbé látványos, de ugyancsak fontos tevékenység. Tanuljatok idegen nyelveket, legyetek képesek az ország határain kívül is hídépítéseket megpályázni és magyar irányítás mellett felépíteni! Öregbítsétek a magyar hídépítő mérnökök nevét külföldön is! Dr. Loykó Miklós Önéletrajz Pécsett születtem 1930. december 15-én abszolút értelmiségi családban. Körülöttem „mindenki" MÁV főtisztviselő volt. Édes.--,, ;,. apám oki. építészmérnök, MÁV műszaki főtanácsos volt, s mint a későbbiek bizonyítják ez volt rám a legnagyobb hatással. A családi légkör leginkább a tanulásban jelentett óriási támaszt, mondhatni nem voltak problémáim /^gft (legfeljebb magatartásbeliek). Pécsett érettségiztem 1949-ben az utolsó évben az Állami Széchenyi István Gimnázium jogutódjává vált Állami Nagy Lajos Gimnáziumban, reáltagozaton. 1949-1953 között az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem hallgatója voltam. 1953. július 14-én kaptam jeles minősítésű oklevelet a Mérnöki Kar Híd- és Szerkezetépítő Szakán. Itt említeném meg olthatatlan sportszeretetemet, amit szintén a családból hoztam magammal. 1314 éves koromtól versenyszerűen sportoltam 47 éves koromig, nem túl magas színvonalon, de mindig a „versengésre" helyezve a hangsúlyt. Kezdetben sok minden szerepelt a repertoárban: tenisz, atlétika, röplabda, foci. Később ez csillapult: az egyetemen már „csak" a tenisz maradt, melyhez utóbb a munkahelyi focibajnokságok párosultak. (Magyarázat: 97