Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 8. Az óbudai híd Az adott viszonyok között a vasbeton-hidak közül egyedül felsőpályás ívek jöhettek volna szóba. Ezek alapozása azonban a nagy önsúly és ferde reakciók miatt az agyagos altalajban, - amely vertikális terhelésre kitűnően viselkedik, vízszintes erőkre azonban már kevésbé megbízható - igen nagy munka- és költségtöbblettel járt volna. Hátrányuk továbbá, hogy jóformán egyáltalán nem erősíthetők, - ami pedig a gyorsvasút későbbi építése szempontjából akkor még fontosnak látszott, és a vasúti terhelés dinamikus hatásaira is érzékenyebbek az acélnál. További szempont volt, hogy robbantás, vagy ellenséges légitámadás esetén, - még ha csak egy nyílás menne is tönkre - az egyensúlyukat vesztett pillérek a beomlott nyílás felé elmozdulnának és a következő nyílások lezuhanását előidéznék. (Ez a jelenség játszódott le a Margit híd 1944-ben történt robbanásakor is.) Esztétikai szempontból sem állották meg a helyüket a vasbetonhíd-tervek, mert pilléreik az acélhidak - különösen gerendatartók pilléreihez képest igen szélesek voltak, szerkezetük az átlátást nagyon zavarta, s egy vasbeton híd nagyon elütött volna a főváros többi hídjától, amelyek mind acélból épültek. Volt még egy érdekes epizód, amely az ellenőrző bizottságot erre az állásfoglalásra indította. A hídtervező irodának külön csoportja foglalkozott az acélhidakkal (Sávoly Pál oki. mérnök csoportja) és ismét egy másik a vasbeton-szerkezetekkel (Folly Róbert, dr. Menyhárd István). A vasbetonhíd-változatok előzetes terveinek kidolgozásánál a költségek jóval alacsonyabbakra adódtak, mint a vashidaknál. Ez azonban nyilván lehetetlen volt, mert hiszen a vasbeton-hidak alapozási és állványozási költségei olyan pluszt képviselnek, amilyen acélszerkezetnél semmiképpen sem adódhat. Mikor erre az irodát vezető Kossalka figyelmét az acélhidasok felhívták, az igaz ságérzetére érzékeny professzor azt hitte, hogy az alacsonyabb értékeket az ő megtévesztésére hozták ki, s ilyen értelemben is számolt be az ellenőrző bizottságnak. Később aztán kiderült, hogy megtévesztésről szó sem volt, csupán félreértés történt, mert a költségszámítások nem azonos alapelvek szerint készültek. A számításokat revideálták és most már valamennyi vasbeton-híd költségei magasabbakra adódtak - egy kivételével - az acélhidakénál. Az értekezlet az anyag és szerkezet kérdésében egyöntetű döntést hozott: a végleges terveknek többtámaszú, acél gerenda-tartókra kell készülniük, felsőpályás elrendezéssel, mindkét Duna-ágban 3-3 nyílással. 127