Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS Jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története ségét s erősen bírálták a tervek szerzőjét. A bírálat lényege ez: a híd főtartóinak alsó öve íves vonalozású, a felső öv pedig függőtartó-alakú, ami azt eredményezi, hogy a főtartók magassága a híd közepén a legkisebb. Mármost a Ferenc József híd sem ívhíd, sem függőhíd nem volt, hanem rácsos többtámaszú, csuklós gerendahíd. Egy ilyen szerkezetnél pedig az erőtani jelleg a középső tartószakasznak - a befüggesztett tartónak - nem közép felé való vékonyítását, hanem éppen ellenkezőleg, növelését kívánja meg. Következésképpen a híd kialakítása célszerűtlen és nem őszinte, s ezért a szerkezet műszaki értelemben véve nem is lehet szép. A híd védelmezői - elsősorban maga Feketeházy János is - elsősorban azt hangoztatták, hogy városi hídról lévén szó, a legfontosabb szempont az esztétikai megjelenés volt. A pályázat bíráló bizottsága is elsősorban szép vonalozását emelte ki a tervezetnek, s ebből a szempontból valamennyi többi pályamű elébe helyezte. Mehrtens [88] a világ egyik legszebb Gerber-tartós hídjának nevezi, bár elköveti azt a tévedést, hogy a hidat német alkotásnak minősíti. Foerster szerint (Stahl und Eisen 1898. 127. old.) pedig egyenesen a világ legszebb rácsos gerendahídja. A probléma tárgyilagos megoldásához néhány mellékkörülményt is figyelembe kell vennünk. Egy hídnak sohasem csak egyféle követelményt kell kielégítenie, hanem - mint ebben az esetben is - a szerkezeti és erőtani szempontok mellett az esztétika és hajózás kívánalmait is, valamint a gazdaságosság elvét is. A Fővám téri hídnál a 175 m-es középső nyílást hajózási és vízépítési okokból feltétlenül tartani kellett, s ez a körülmény máris megszabta a nyílások beosztását. A keletkezett 45:55 arány - az oldal- és középnyílások között - Gerber-tartóknál nem gazdaságos és a középnyílás növelése még jobban rontja a helyzetet. A gazdaságosság leginkább akkor biztosítható, ha a főtartók övei nagyjából követik a nyomatékok ábráját. Ez az adott nyílásviszonyoknál Gerber-tartós hidaknál általában még a legkedvezőbb nyílásbeosztásnál is - olyan torz alakra vezetett volna, ami esztétikailag semmi esetre sem állhatta volna meg a helyét. így - a fontosabbnak ítélt szempontok kielégítése mellett - a gazdaságosság és sztatikái célszerűség elvének kissé hátrább kellett szorulnia. Találóan jegyzi meg Hartmann [77], - aki egyébként a híd lendületes vonalvezetését igen szépnek, s az esztétikai szempont követését jogosnak tartja, hogy valamilyen formában bűnhődnie kell annak, aki egy gerendatartónak függőtartó vonalait adja, ahelyett, hogy azt középen éppen magasítaná; azonban végeredmény94