Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 4. A Ferenc József híd 4. A Ferenc József híd A székesfővárosi Duna-hidakra kiírt nemzetközi tervpályázat és annak előzményei Említettük már, hogy az 1870. X. tc-ben a törvényhozás „egy, esetleg két" új Duna-híd építését rendelte el, miután az illetékesek előterjesztései alapján felismerte ennek égető szükségességét. Bár abban az időben - a megépített Margit híd tervezésekor - egy vasúti Duna-híd terveivel is foglalkoztak, alapunk van feltételezni, hogy a törvényben szereplő „egy, esetleg két" kitétel csak közúti hidakra vonatkozott. Igaz, hogy a helyzeten nem változtat a feltevés semmit, mert a Margit híd és a Déli vasúti híd megépítésével minden pénzügyi forrás kimerült és így újabb híd megépítésére csak újabb intézkedések után kerülhetett volna sor. Az 1890-es évek kezdetéig azonban a főváros lakossága - ötven év alatt - közel 400 000 lélekkel szaporodott, azaz mintegy megnégyszereződött, s emellett az ipar és kereskedelem nagymértékű fellendülése következtében is a közlekedés olyan arányokban fejlődött, hogy annak igényeit már két közúti Duna-híd sem tudta kielégíteni. Már a nyolcvanas évek közepétől kezdve hallatszottak a közvéleménynek olyan hangjai, amelyek új hidak építését szorgalmazták. A törvényhozás is felismerte ennek szükségességét, amikor megalkotta az 1885. XXI. tc-et, amely azt a kötelezettséget rótta az Államkincstárra, hogy mihelyt a Lánchíd megváltott szabadalmából és az állami hidak vámjövedelmeiből származó tiszta bevétel meghaladja a 650 000 forintot, a többletet egy harmadik közúti Duna-híd építésére kell fordítani. A kérdéses tiszta jövedelem 1890-ben mintegy 18 000 forinttal meghaladta az előírt határt, s ezért a kormány - teljesíteni akarván a törvény előírását - hídépítés ügyében 1891-ben az összes érdekelt hatóságokkal előzetes értekezletet tartott. Ennek eredményeképpen elhatározták, hogy a fővárosban egyszerre két új hidat kell építeni, éspedig egyiket az Eskü térnél, a másikat pedig a Fővám tér és a Sáros-fürdő (mai Gellért-fürdő) között. Az elsőt elsősorban a belváros és Buda központja között lebonyolódó nagy személy- és könnyű kocsi-forgalomra, az utóbbit pedig inkább a főforgalmi vonalak teherforgalmára tervezték. Annak indokolására, hogy egyidőben két híd építését tartották szükségesnek, a két előbb említett forgalom jellegének és térbeli differenciáltságának összeegyeztethetetlenségét hozták fel. 83