Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története A kormány ilyen értelemben tett törvényjavaslata alapján létrejött az 1893. XIV. te, amely az említett két híd építését elrendelte és felha­talmazta a kormányt arra, hogy a rendelkezésre álló 8 230 000 forintos alapból elsősorban a hidak költségeit fedezze. Az ebből fennmaradó összeget pedig - abban az estben, ha főváros közönsége legkevesebb 2 millió forinttal hozzájárul - a feljárók, kisajátítások és esetleges város­rendezési munkálatok költségeire kellett fordítani. A törvénynek 1893. június 11-én történt királyi szentesítése után a miniszter újabb értekez­letet tartott, majd ennek alapján július hónapban nemzetközi tervpályá­zatot hirdetett mindkét híd építésével kapcsolatban. A fent említett értekezlet megállapodásait tartalmazták lényegük­ben a tervpályázat feltételei is. E feltételek számos olyan előírást és kö­vetelményt tartalmaztak, amelyek a tervezőket nem mindennapi nehézségek elé állították. A versenykiírási feltételek mindenekelőtt hangsúlyozták, hogy mindkét hídnak, de különösen az Eskü térinek, Magyarország székes­fővárosának legjelentékenyebb alkotásai között is méltó helyet kell el­foglalnia. Kiemelték, hogy mindkét hidat, de különösen az Eskü térit, lehetőleg egy nyílással kell építeni: az Eskü téri híd 312,8 m-es, míg a Fővám téri 331,4 m-es hídfők közt mért szabad nyílással. Az előbbinél legalább 16,0 méter, az utóbbinál pedig legalább 17,1 méter használható szélesség volt előírva. Emellett azonban a takarékosságot sem volt szabad a tervezőknek szem elől téveszteniük, mert a feltételekben az a kikötés is szerepelt, hogy a két híd együttes költsége a 10 millió koronát lehetőleg ne halad­ja meg. Abban az esetben, ha az egynyílású híd költsége az 5 milliót tetemesen túllépné, elsősorban a Fővám téri hidat kell 3 nyílásúnak ki­alakítani és csak végső megoldásként fogadható el az Eskü téri híd há­rom nyílással. Erre az esetre viszont azt is előírták, hogy a nyílások beosztása a Lánchíddal harmonikus módon, egyenlő parti és 170-180 m-es középső nyílásokkal történjék. Kétnyílású megoldás - középen álló pillérrel - mindenképpen mellőzendő volt. A kiírás szerint a pályázati határidő 1894. január 3l-e volt. Eddig az időpontig 74 pályázatot nyújtottak be, éspedig 53-at az Eskü téri híd­ra (38 egynyílású és 15 háromnyílású), 21-et pedig a Fővám téri hídra vonatkozólag (5 egynyílású és 16 háromnyílású). Magyar mérnökök szép számmal: 15-en adtak be pályatervet; feltűnően sok - 16 - ajánlat érkezett Amerikából, majd pedig Olaszországból, Ausztriából, Német­84

Next

/
Thumbnails
Contents