Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története a süllyesztést, amikor beállott az áradás és a vállalkozó a vasköpenylemezek deformálódásának elkerülésére - kénytelen volt a süllyesztőszekrényt vízzel elárasztani. Az árvíz levonulása után sem oldódott meg minden: a vágóéi felfeküdt a régi pillér kőhányására, s két hónapi munka után sem sikerült a férdes éget tökéletesen helyrehozni. Az új mederpillérek alapja 1,0 méterre van a régitől. Az új alaptesteknek a régiek felé néző oldala kvadratikus, míg a folyásnak szembefekvő vége félkör alakú. Az egész alaptest hossza 11,12 m, szélessége 7,80 m. Az új alapot a régivel boltozatok kötötték össze - ugyan úgy, mint a hídfőknél. A boltvállak a Duna közép vízszintje felett fekszenek. A köboltozatok felett a hídfőknél 8 darab, a pilléreknél 6+4 darab 20-as T-tartó helyezkedik el a boltozatok lehető tehermentesítésére, illetőleg a dinamikus hatások felvételére. Az alapozási munkálatok előhaladása, illetve befejezése után azonnal megkezdődött a felmenő falazatok építése. A falazatok 1:3:5 keverési arányú portlandcement-betonból készültek, kívülről pedig neuhausi gránittal burkolták őket. Ugyancsak neuhausi gránitból készültek a lefedő, teherelosztó- és szerkezeti kövek is. A parti falazatok burkolata, valamint lefedő- és szerkezeti kövei budakalászi és dunaalmási mészkőből valók. A legelőbb elkezdett faltest, a pesti hídfő építése az előkészületekkel együtt, 1 év és 18 napot vett igénybe és 1910 december 22-én készült el. Legkésőbb a III. mederpillért fejezték be: 1911. november 11én. A hídfők költsége 237 036 koronát, a három mederpilléré pedig 655 473 koronát, a parti falazatoké pedig 234 300 koronát, összesen tehát 1 126 809 koronát tett ki. Időközben - az Államvasutak igazgatóságának alépítményi osztálya által kidolgozott tervek alapján - megkezdődött a vasszerkezet gyártása is. A terveket - különösen pedig az erőtani és szilárdsági számításokat - Kölber Ernő műszaki főtanácsos vezetése és irányítása mellett készítették. A vasszerkezet gyártását és szerelését az Államvasutak gépgyárának hídosztálya végezte el. Ami a vasszerkezet részleteit illeti, a főtartók egyéként 96,80 m elméleti támaszközű, vonórudas, rácsos ívek voltak 16-szor 6,05 m kerettávolsággal. A végoszlop magassága 11,13 m, az ív középső keresztmetszetének magassága pedig 3,665 m volt. A vonórúd felett középen az ív alsó csomópontja 11,675 m-re feküdt. A felső öv körív, az alsó parabola-kialakítást nyert. A főtartók elméleti távolsága 8,80 m, a teljes híd hossza 476,71 m volt, beleértve a parti nyílásokat is. Ezek a 80