Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 3. A Déli összekötő vasúti híd pesti oldalon 14,32 + 13,59 + 14,32, míg a budain kétszer 14,32 métert tettek ki. A sztatikái számítás alapjául az 1907-es hídszabályrendeletben előírt 85 tonnás lokomotívok szolgáltak. Miután a vonórudas szerkezet külsőleg sztatikailag határozott, de belsőleg egyszeresen határozatlan, az erőjáték a rugalmas deformációk elve alapján volt csak megoldható. A rúderöket, - amint az szokásos - hatásábrák segítségével határozták meg. (Mint érdekességet megjegyezzük, hogy a legnagyobb överő a felső övben keletkezett 1304,5 t nyomás alakjában, míg a vonórúd maximális húzóereje 1199,5 tonna volt, amelyet 1191,8 cm

2 keresztmetszettel hordott. A függesztőrudak keresztmetszete 147,5 és 175,5 cm

2 között volt.) A hossz- és kereszttartók egyaránt gerinclemezes kialakításúak voltak. A főtartókat fix és mozgó, gömbcsuklós sarukkal támasztották meg. A parti nyílások áthidalásai egyszerű kéttámaszú gerendatartók, amelyek kialakítása azonban - esztétikai szempontok alapján - olyképpen történt, hogy alsó övük a tartóközép felé ívesen - az ívtartókra emlékeztető módon - emelkedik. A parti nyílások támaszközei (az előző oldalon a szabad nyílásokat közöltük!) a pesti oldalon 15,4 + 14,7 + 15,85, a budai parton pedig 15,85 és 15,4 m voltak. A főtartók és parti áthidalások folytacélból készültek; a beépített anyag súlya 4048 tonna volt a főnyílásokban és 237 tonna a parti áthidalásoknál. A vasszerkezet szerelése 1911 elején a pesti parti nyílásokkal kezdődött. A budai oldalon a parti szerkezeteket 1912 elején kezdték beépíteni, mivel itt a falazati munkák is későbben kezdődtek meg. A nagy nyílások vasszerkezetét fix állványokról szerelték, éspedig először, 1912-ben, az I. és II. nyílásban, majd 1913-ban a III. és IV. nyílásban. A faállványzatot úgy készítették, hogy a vasszerkezet minden csomópontja, s azonkívül a pillérek vonalába is, egy-egy járom került. Egy medernyílás állványozásához mintegy 1480 m faanyagra volt szükség. A szerelést úgy bonyolították le, hogy a munkapadon először a vonórudat, majd a kereszt- és hossztartókat helyezték el. Miután ezeket összeszerelték, a szerelődaru segítségével a főtartó két szélső keretét is összeépítették, majd egymás után, egészen a következő illesztésig, a függésztőrudakat is felállították. A szegecselést pneumatikus kalapácsokkal - és ahol lehetett - sajtóval (úgynevezett patkóval) végezték. A sűrített levegőt két darab 81