Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)
II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE
II. FEJEZET 3. A Déli összekötő vasúti híd téseket csak az év őszén tudták befejezni, a II. mederpillér kivételével, ahol a keszon már március 25-én a kívánt mélységig le volt mélyesztve. A pillérek falazása csak 1874 őszén vehette kezdetét. Ez egyrészt az alapozási munkák elhúzódása, másrészt a késve érkező kőszállítmányok miatt történt így. A gránit-anyagot ugyanis nagyobb részt Volsanból (Csehország), kisebb részben pedig Gmündből hozatták. A szállítási nehézségek folytán a kőanyag igen megdrágult - gránitnál 7075%-kal. Először az I. mederpillér felfalazása készült el, 1875. május 9én; utoljára pedig a budai part hídfőjét fejezték be, augusztus 17-én. Miután a falazási munkálatok befejezésükhöz közeledtek, megtörténtek az előkészületek a vasszerkezet szerelésére is. A szerkezet sarui számára készített gránit szerkezeti kövek 1875 tavaszán a Pest felőli I. és II. nyílásban már a helyükön voltak. A vasszerkezetet a párizsi Cail és Társa gyárban állították össze, részben francia, részben pedig belga eredetű kovácsvasból. (Ennek a vasanyagnak az átvételi, illetőleg gyártás közben való ellenőrző próbáit 1874-ben Seefehlner Gyula végeztette el, akit a vasútépítészeti igazgatóság küldött ki Párizsba.) A kovácsvas szakítószilárdsága átlagban 3638 kg/mm 2 volt, ami a megengedett értékeket mindenütt felülmúlta. A vasszerkezet alkatrészeit a gyári összeállítás után, megfelelően megszámozva és jelölve, útnak indították Magyarország felé. (Megjegyezzük, hogy a Déli vasúti híd építésénél a vasanyagot a vállalkozó nem vámmentesen hozta be, - mint amit a Margit híd esetében engedélyeztek, a költségek csökkentése érdekében.) A vasszerkezetet mindig két-két nyílásban szerelték egyszerre, tehát egy-egy háromtámaszú tartót - a dolog természeténél fogva - egyszerre állványoztak alá, szabályoztak be és szögecseltek össze. Az I. és II. nyílásnál a szerelést a szerkezet közepe alá eső pillérnél kezdték, és pedig úgy, hogy a pillértől jobbra-balra egy-egy teljes keretet felállítottak és rögzítettek. Ez az eljárás azonban a nagy tartómagasság miatt igen nehézkesnek bizonyult és ezért a III. és IV. nyílások közé eső támasznál már csak az alsó öveket, és a pályaszerkezetet kezdték el szerelni. Miután végig fix állványon dolgozhattak, az alsó övet végigvitték és össze is szegecselték, s csak ezután állították fel az oszlopokat és a rácsrudakat. A tartók beszabályozását a szerelés végén végezték el. Ennek érdekében mind a mozgó, mind pedig az álló saruk ékekkel emelhetők, illetve süllyeszthetők voltak. 75