Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története resztül haladt. Már a 60-as évek elején érezhető volt, hogy a Duna két partján elterülő testvérvárosok közvetlen összeköttetésére a Lánchíd már nem elégséges. Különösen érezhetők voltak azok a hátrányok, amelyek abból eredtek, hogy az ország keleti és nyugati feléből a fővárosba torkolló vasúti hálózat a Dunánál, mint választóvonalnál, egymástól külön voltak választva s a közvetlen vasúti összeköttetés Buda és Pest pályaudvarai között nem állt fenn. Könnyen megérthető ezek után, hogy az illetékesek rögtön az 1867es Kiegyezés után, új Duna-hidak építésének, és elsősorban a vasutak összekapcsolásának eszméjével kezdtek foglalkozni. A vasútépítészeti igazgatóság már 1868-69-ben tanulmányozta a budapesti összekötő vasút kérdését, de az ügyet később levették a napirendről. Csak a - már említett - 1870. X. te megalkotása után került ismét terítékre az összekötő vasút, a vele egy vasúti Duna-híd építésének terve. 1872 márciusában az országgyűlés elfogadta a budapesti összekötő vasút kiépítéséről szóló 1872. IX. tc-et, amelynek értelmében az említett vasútvonalnak a pesti kőbányai pályaudvartól kiindulva, a Dunát átmetszve, végeredményben a Keleti pályaudvar és a Déli vasút között kell az összeköttetést biztosítania. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter elrendelte a vasútvonal építésével kapcsolatos vasúti Duna-híd munkálataira vonatkozó kiírási müvelet elkészítését, amit - az előzetes tanulmányok alapján - a vasútépítészeti igazgatóság rövid idő alatt el is végzett és a pályázati kiírást 1872 augusztusában közzé is tették. A vasútépítészeti igazgatóság már 1868-69-ben készített tanulmányterveket egy vasúti Duna-hídra vonatkozólag. E tervek kétvágányú, négynyílású, összesen 420 m összhosszúságú hídra vonatkoztak. Négyféle alternatív megoldást készítettek: egy rácsos ív-szerkezetet, egy csupa kéttámaszú tartókból álló rácsos szerkezetet, valamint két többtámaszú rácsos szerkezetet, az egyiket oszlopos, a másodikat többszörös rácsozással, párhuzamos övekkel. A tervezést azonban 1869-ben - felsőbb utasításra - félbe kellett szakítani. Két évi szünet után, 1871-ben ismét terítékre került a probléma. Az előbbi - inkább csak összehasonlító jellegű - tanulmányok mellőzésével, egy új kétvágányú hídszerkezet tervét készítették el, 4x105 méteres nyílásokkal, amelyeket csonkaszegmens-alakú, kéttámaszú rácsos tartók hidaltak át. Időközben a Duna-szabályozási tervek alapján a támaszközöket egyenként 98,5 m-re csökkentették, azonban a híd még így is alig volt olcsóbb, mint az előzetes tanulmányozások során kidol72