Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 3. A Déli összekötő vasúti híd gozott többtámaszú, többszörös rácsozású hídszerkezet. Mindemellett egyelőre ez a tervezet szolgált a pályázati kiírás alapjául. (Érdekes megemlíteni, hogy Seefehlner Gyula, aki a kérdésről igen értékes tanulmányt írt, az akkori terminológia szerint a csonkaszegmens-alakú tartót „felhajtalak" - tartónak nevezi.) A pályázati kiírásban megjelölt határidőig - 1872. szeptember 25ig - összesen 5 ajánlat érkezett a híd megépítésére, valamennyi külföldi cég részéről. Az ajánlatok közül gondos és alapos átvizsgálás után, FilleulBrochy cég tervét fogadták el, olyan feltételekkel, amelyek szerint nevezett cég a párizsi Cail és társa vállalattal, mint társvállalkozóval, közösen vállalta a kivitelezést. A velük megkötött szerződés 1873. május 31 -én nyert jóváhagyást. A szerződés értelmében a vállalkozók a hidat 1874. szeptember 30ig kötelesek megépíteni, kereken 1 968 000 forintért. A vállalkozó cégek kötelesek az összes erőtani és költségvetési számításokat, valamint a részletes kiviteli terveket elkészíteni. A tárgyalások során a hídszerkezetet a kiírás alapjául szolgáló csonkaszegmens-alakú, kettős oszlopos rácsozású főtartóktól eltérően kialakított főtartókkal kívánták megvalósítani. Ezen újabb elgondolás szerint a főtartók párhuzamos övü, háromtámaszú, négyszeres rácsozású gerendatartók lesznek, amely megoldás a gazdaságosság javára szolgál, mert az előbbivel szemben mintegy 6% anyag- és költségmegtakarítást eredményez. A szerződésben leírt hídszerkezet tehát 4 nyílású, két-két háromtámaszú főtartón nyugvó, kétvágányú vasúti híd volt, 94,0 méteres szabad nyílásokkal és átlagban 95,8 m elméleti támaszközökkel. A főtartók magasságát 9,80 m-re vették fel. A kereszttartók 1,30 m magas, rácsos tartók, a hossztartók gerinclemezes tartók voltak 0,72 m magassággal. A hídnak alsó és felső szélrácsozása, valamint a felső öveket összefogó keresztkötései voltak. A hídon átvezetett vasúti pálya egyenesben és vízszintesben fekszik. Az alépítmény alapozása pneumatikus úton, lesüllyesztett keszonokra volt előírva. A süllyesztőszekrények vasból készültek és alaprajzuk egy-egy, félkörívekkel lezárt paralelogramma volt. A hídfőket, ellenfal-kialakítással, szintén pneumatikus úton süllyesztett szekrényekre alapozták. Az alapsík mélysége mindegyik falazatnál változott: a pesti hídfőnél 8,64, a pilléreknél (Pest felől számítva, sorban) 10,09, 9,80, 9,54 méterre, a budai hídfőnél pedig 8,90 méterre feküdt a 0-víz 73