Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története főmérnök 1873 januárjában már jelenthette az építészeti szakosztálynak, hogy az ellenőrző számítások nagyjából azonos eredményre vezettek az eredetivel, csupán az ívtartók merevítéseinek kapcsolatai szenvednek a megengedettnél nagyobb igénybevételt. Az ellenőrzés során kevesellték továbbá a hídfők elcsúszására kimutatott 1,312-es biztonságot. Egy, a számítás vitás kérdéseinek megoldására kiküldött szakértői bizottság - amelynek Kherndl Antal műegyetemi tanár is tagja volt - 1873. szeptember 9-én minden problémát tisztázott és helyt adott a szerkezet az eredeti számítások alapján való építésének. A hídfők elcsúszással szemben kimutatott 1,312-es biztonsága arra az esetre vonatkozott, amikor a hídfő belseje teljesen üres (falazattal ki nem töltött), és a szomszédos hídnyíláson maximális terhelés van. A bizottság - bár ez az eset nem igen fordulhatott elő - úgy döntött, hogy a hídfők üreges részei is kifalazandók. A merevítések megerősítését mindenesetre elrendelték, és ezt a vállalkozó végre is hajtotta. Felmerült a hőmérséklet hatásából származó feszültségek helyességének kérdése is. A bizottság Gouin számításának ezt a részét, mint helyeset, jóváhagyta. Az ívek sztatikái számítását Gouin az úgynevezett Bresse-féle módszerrel végezte, amely figyelmen kívül hagyja a sűrű X-rácsozást az ívek felett. A számításnál csak totális terhelést vettek fel mértékadónak. A nyert igénybevételi értékek túlzottak voltak, amit egy - a rácsozást is figyelembe vevő - számítással csökkenteni lehetett volna. Az alapozási munkálatok egyenletesen - bár a tervezettnél lassúbb ütemben - haladtak. 1873 márciusában elkészültek az I. és II. mederpillér süllyesztésével és megkezdik a pesti hídfő szekrényeinek leményítését. Ezek április 26-ára elérik az előírt 9,96 m-es mélységet 0 alatt, ahol is 2,0 m-re állnak a kék agyagban. A középső pillér augusztus 18-ára, a IV. mederpillér szeptember 1 -jére, a III. mederpillér pedig szeptember 20-ára éri el az előírt mélységet: előbbinél -8,48, utóbbinál -8,18 m-t. Nem tétlenkedett a gyár sem az alapozási munkálatok ideje alatt, mert már 1873 áprilisában megkezdte a hídalkatrészek hengerlését és gyártását. A gyártás ellenőrzésére és az anyag átvételére a Minisztérium Czekelius Aurél, akkor még segédmérnököt küldi ki Párizsba. Távolléte alatt Feketeházy János helyettesíti, aki később nagy hírnévre tesz szert a Ferenc József híddal kapcsolatban. 62