Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 2. A Margit híd hídfők és hídpillérek helyét már régebben rögzítették, s így ott az alapozási munkákat a később megkötendő szerződéstől függetlenül, veszély nélkül el lehetett kezdeni, a Minisztérium engedélyt adott két vassüllyesztőszekrény Párizsban való megrendelésére. Ezek költségeire, valamint a szükséges kisajátítások és telekbérletek fedezésére a Minisztérium az országos földhitelintézetnél 150 000 forint hitelt nyittatott. Egyúttal megszervezték az Államvasutak igazgatóságának XXVI. építészeti osztályát, azzal a feladattal, hogy a margit-szigeti híd építésének felügyeletét és ellenőrzését - Deák Mihály főmérnök vezetésével lássa el. 1872. augusztus 8-án Ernest Fouquet, a francia cég egyik képviselője, közölte a Minisztériummal, hogy az első megrendelt süllyesztőszekrény anyagát párizsi telepükről útnak indították Budapest felé. Az átvételnél kiderült, hogy a francia gyár általában igen jó és megbízható munkát végzett. Csak néhol találtak a vasanyagban és szögecsekben folytonossági hiányokat, vagy szemcsésséget, amelyek azonban a szerkezet biztonságát nem veszélyeztették. Az első két mederpillér (a budai nyílásban levő, I-sel és II-sel számozottak) keszonjának süllyesztését szeptember második felében kezdték el, és december 26-ra annyira lesüllyesztették őket, hogy a jégzajlás ellen már ideiglenes felfalazással védhették a készülő építményeket. A Duna medre a Margit-sziget alatt kavicsból és homokból áll. A mélyebb réteg már görgetegszerü, majd 6-8 méterre a 0-víz alatt, következik a kemény, teherbíró kék agyag, amelyre a pillérek alapozása készült. A keszonok lesüllyesztését állványzatokról végezték csigasorok segítségével. A sűrített levegőt a parton gőz-lokomobilokkal meghajtott kompresszorok nyomták acélvezetéken a munkakamrába, ahol a munkások kézi erővel emelték ki a szekrény élei alól a talajt. Az alkalmazott gőz-lokomobilok teljesítőképessége 2-16 LE volt; mindig két gép dolgozott és 2 tartalékban állott, nem várt szükség esetére. Mind a munkakamrát, mind pedig a felette levő tervet a süllyesztés befejeztével kibetonozták. Számítva a vasköpeny pusztulására, a beton és vas közé védő kőréteget építettek be. Eközben, 1873. február 19-én az országgyűlés a hídépítésre kötött szerződést elfogadta, majd pedig május 9-én a király is szentesítette azt. A felügyeletet gyakorló hatóság ugyanekkor ellenőrző számításokat végzett a Gouin-féle erőtani számításokra vonatkozólag. Deák Mihály 61