Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 2. A Margit híd fontosabb volt, mint a Lánchídé, - a nagy anyaghiány pedig lehetetlenné új faanyag beszerzését, - nem volt más megoldás, mint a Lánchíd kocsipályáját a forgalom elől elzárni, a burkolatot felszedni és annak használható részével a Margit hidat ideiglenesen kijavítani. Ez 1919 novemberében meg is történt. Időközben azonban számításokat végeztek arra az esetre, amely a Lánchíd burkolását kiskővel tételezte fel. A számítások szerint az önsúlynövekedés nem okozott volna megengedhetetlen igénybevételeket a szerkezetben (a láncokban mindössze 8%, a merevítő tartókban pedig 5-6% igénybevétel-növekedés adódott; miután pedig a karbon-acélra megengedett feszültséget a háború utáni előírások 1700 kg/cm

2-re emelték a tervezés során figyelembe vett 1400 kg/cm

2-rel szemben, a burkolatcsere semmiféle veszéllyel nem járt.) Ezek után 1920 január-áprilisában elvégezték a burkolatcserét a Lánchídon is, s a híd - 6 hónapi szünet után - a kocsipályáján is ismét lebonyolíthatta a forgalmat. A híd a két világháború közötti időben is megtartotta fontos forgalmi szerepét, bár a két városrész között újabb és újabb hidak épültek. A Lánchíd forgalma viszonylagosan is egyre növekedett. A híd napi járműforgalma a következőképpen alakult a 30-as évek közepétől kezdődően: 1935-ben napi átlag 8476 jármű, az összes hidak forgalmának 20%-a; 1938/39-bennapi átlagban 10 813 jármű, 18,6%; 1943-ban napi átlag 9717 jármű, 21,9%. 1939-ben a pesti hídfő rakpartra néző két átellenes oldalát gyalogjáró-alagúttal kötötték össze, annak érdekében, hogy a nagy forgalmú hídpálya-torkolatból a gyalogos forgalmat az alá tereljék. így érkezett el a II. világháború korszaka, amely az egész országnak és a Lánchídnak is legszomorúbb napjait hozta magával. 2. A Margit híd Előzmények A Lánchídnak 1849-ben történt megnyitása után eltelt közel negyedszázadnyi idő alatt Budapest hatalmas arányú fejlődésnek indult. Az országnak - és különösen a fővárosnak - gyors ütemű iparosodása nagyszabású közlekedési hálózat kiépítését tette szükségessé. Megépültek a budapesti pályaudvarok, s velük együtt kirajzolódtak a város legfőbb közlekedési irányainak körvonalai is. A lakosság lélekszáma 55