Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)
II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE
DANUBIUS jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története A megfiatalodott Lánchíd 1945-ig Az átépített Lánchíd megfiatalodva töltötte be továbbra is azt a szerepet, amelyet építői szántak neki. Az építkezések során megbolygatott, és kimosásoktól megzavart Duna-meder is kezdett ismét egyensúlyba jönni. Az első világháborúnak - mindenütt rendszeresített hídőrségek felállításán kívül - komolyabb behatása nem volt a hídra. Az 1918-as forradalmi események előestéjén lezajlott úgynevezett Lánchídi csata - a karhatalom összetűzése a béke és függetlenség mellett tüntető tömeggel - tette emlékezetessé a háború befejezésének időszakát a fővárosban. Közvetlenül a háború befejezése után, 1918 novemberében az öszszes hidakon eltörölték a hídvámot, s ettől fogva a Széchenyi Lánchídon sem kellett senkinek az átkelés alkalmával fizetnie. A következő esztendőben égetően szükségessé vált a Lánchíd kocsipálya burkolatának kicserélése. A Lánchíd eredeti - tehát átépítés előtti - burkolata vörösfenyő kockákból készült; e kockaréteg alatt egyszerű vörösfenyő-pallók osztották el a terhelést a kereszttartókra. Az 1913-15-ös átépítés során ugyancsak vörösfenyő kockaburkolást alkalmaztak, ez azonban zorésvasakon felfekvő, aszfaltbeton rétegbe volt ágyazva. Ez a burkolat azonban már az első - 1916-os - nyáron egyenetlenné vált és az idők folyamán egyre jobban rongálódott. A bajok kivizsgálására kiküldött bizottság a következőket állapította meg: A kockasorok ülepedésének legfőbb oka az volt, hogy a tervezők az önsúly csökkentésére - az aszfaltbeton felszínéről elhagyták a teherelosztó deszkázatot, emellett pedig a kockasorok a zorésvasakkal párhuzamosan feküdtek. Az aszfaltbetonba aránylag több bitument adagoltak, mint az szokásos volt: 75-80 kg helyett 95 kg-ot köbméterenként. Ennek következtében az aszfaltbeton, illetőleg coulée túlságosan puha volt, amihez még hozzájárult az impregnált fakockáktól kiizzadt kátrányolaj puhító hatása is. Ebbe a puha rétegbe a fakockák a terhelés hatására benyomódtak, annál is inkább, mert a zorésvasak távolsága véletlenül négy kockasor szélességével egyezett. Ez utóbbi tényező azt eredményezte, hogy a kockasorok végig az egész kocsipályán szabályosan ismétlődő lépcsőket alkottak, amelyek a forgalmat igen nagymértékben hátráltatták. Ezek alapján elhatározták a hibák kijavítását. Minthogy azonban ugyanerre az időpontra vált esedékessé a Margit híd fakockaburkolatának kijavítása is és miután az utóbbi forgalmának fenntartása 54
