Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)
II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE
II. FEJEZET 1. A Széchenyi Lánchíd A munkálatokat egyéb nehézségek - balesetek, majd a világháború kitörése - is hátráltatták, mégis sikerült az új láncokat - az előirányzatnak megfelelően - még 1914-ben felszerelni, s ezáltal az állványzatot elbontani. A következő évben megtörténhetett a merevítő tartók és pályaszerkezet megépítése, s az egész munka befejezése is. A Lánchíd szegecselt merevítő tartója volt hazánkban az első szegecselt nagyszilárdságú hídszerkezet. A merevítő tartók kéttámaszú rácsos szerkezetek voltak, amelyeket úszó- és függőállványokról szereltek úgy, hogy a merevítő tartó az önsúly hatására feszültségmentes maradjon. Szeptember-októberben a fővárostól kölcsönzött 56 200 db bazaltkockával elvégezték a híd próbaterhelését. Ez a kőtömeg összesen 950 t súlyt képviselt; egy folyóméterre 5060 kg-nyi kockát hordtak fel, ami megfelelt a számításban szereplő 400 kg/m 2 ideális tehernek. A próbaterhelés alatt az alakváltozásokat a nyílások végein felállított Sprenger-távcsövekkel mérték. Állandó figyelemmel kísérték a görgők állását, a láncközép eltolódását és a támaszok dilatálását is. Az átépített Lánchidat 23 hónapi munka után, 1915. november 27én ismét megnyitották a forgalom számára. Az átépítés során kereken 5400 t acélt építettek be, szemben az eredeti 2130 tonnával. A munka kereken 6,5 millió koronába került. Ezzel az újabb hatalmas befektetéssel a híd értéke még inkább növekedett; egyébként a Lánchíd eredetileg is a főváros legdrágább hídja volt: építésének kereken 6,25 millió forintos összege a pályafelület minden négyzetméterére 1088 dollárt jelentett. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a később épült hidak fajlagos költsége ennek csak töredékét tette ki. (Mégis, a kiadásokat még a Lánchíd Rt. visszanyerte, amennyiben 1870 júliusáig kereken 8,6 millió forint bevételre tett szert a híddal kapcsolatban.) Később, 1918-ban, a Kisfaludy Társaság az utolsó 6 év legnagyszerűbb műszaki alkotásának a Lánchíd átépítését jelölte meg, s a Gregussdíjat ítélte oda „a Széchenyi Lánchíd újjáépítését a műszaki tudás és művészeti ihlet oly szerencsés találkozásával végzett kiváló férfiaknak". Az átépítéssel együtt pótolta az utókor már több, mint félévszázados mulasztását, amikor a hidat Széchenyi Lánchídnak nevezte el. 53