Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története A Lánchíd az évek múltával egyre nagyobb forgalmat bonyolított le és a növekvő igényeket már nem minden szempontból tudta kielégíteni. A már említett 1870. X. te - mint később is látni fogjuk - éppen ezért egy, esetleg két új Duna-híd építéséről is intézkedett. Egy 1872-ből származó miniszteri jelentés pedig éppen azzal indokolja meg a Margit híd munkálatainak sürgős megkezdését, hogy a Lánchíd állapota - miután több kereszttartója eltörött - bizonytalanná teszi, mikor kell a forgalmat a javítások miatt a hídon elzárni, ami egy másik híd hiányában a két várost teljesen elszakítaná egymástól. A 70-es évek elején merültek fel olyan elgondolások, hogy a Lánchíd fölött és alatt hajóhidakat kellene építeni, a híd forgalmának csökkentésére. Ezek azonban az akkori idők technikai fejlettségéhez mérten már nem jöhettek komolyan szóba. A Margit híd megépülése után azonban komoly formában kezdtek foglalkozni a Lánchíd felülvizsgálatával és a Kherndl Antal, műegyetemi tanár vezetésével megalakult bizottság 1887-ben a hidat gondosan átvizsgálta. A vizsgálat során a beépített vasanyagot igénybevételi próbáknak is alávetették, majd Kherndl a hídszerkezet minden részletére kiterjedő sztatikái számítást végezett. A vizsgálatok és számítások alapján megállapították, hogy a fa hídpálya szerkezet és az öntöttvas kereszttartók a követelményeknek már nem felelnek meg, ezeket erősebb vasból készült pályaszerkezettel kell felcserélni. Az eredeti merevítőszerkezetként alkalmazott Howe-tartók valójában alig adtak a hídnak merevséget, mert legfeljebb 4-5 függesztő rúdra tudták a terheket szétosztani. Szélrács jóformán semmi nem volt, amit tehát szintén pótolni kell. A pilonok tetején, valamint a hídfőknél újrendszerü sarukat kell alkalmazni, a láncokat pedig - miután e megnövekedett önsúlyt semmiképpen sem bírnák hordani - szintén meg kell erősíteni, vagy ki kell cserélni. A vizsgálatok és számítások, - amelyeket Kherndl 1888-92 között végzett el - néhány érdekes problémára is rávilágítottak. A kereszttartók törését azzal magyarázták, hogy miután a lánc középen a kereszttartók felső övéig ért le, ott a kapcsolat merevnek volt mondható. Keresztirányú elmozdulások esetén tehát a lánc a kereszttartókkal együtt vitte magával a pályaszerkezetet, s e közben a merev kapcsolat természeténél fogva, a kereszttartóra csavaró igénybevételek is jutottak. Ezeket pedig az amúgy is rideg öntöttvas tartó már nem bírta el. A pillérek tetején elhelyezett, nyereg alakú öntvényekben csúszó, íves lánctagok igénybevételei a számítások alapján igen nagyra: 2000 50