Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 1. A Széchenyi Lánchíd 1836. XXVI. te tartalmazott olyan intézkedést is, amely a városoknak „igazságos kárpótlást" helyezett kilátásba. Ennek összegére vonatkozólag azonban nem jött létre megegyezés. Ezért előbb Pest (1841-ben), majd Buda is (1857-ben) pert indított a Lánchíd-társulat ellen. Végül is Budával 1863. szeptember 30-án, Pesttel pedig 1864. február 15-én megegyezett a társaság olyképpen, hogy évente a városok 12-12 000 forint kárpótlást kaptak. Ezt az összeget a Lánchíd megváltása után az államkincstár fizette egészen 1885-ig. Említést kell tennünk W. Tierney Clark, a Lánchíd tervezőjének 1852. szeptember 22-én bekövetkezett haláláról, amely hosszas betegség után érte utol a nagy angol hídépítőt. Barátjára, Clark Ádámra öt darab, egyenként 61 font sterling névértékű Lánchíd részvényt hagyott, amelyek értéke 1852. októberében 103 font körül mozgott. Ez egyúttal igazolja Széchenyiek állítását, amelyet még a Jelentésben tettek, hogy ti. a részvények nem hogy értéktelenebbek, de értékesebbek lesznek a jövőben a névértéküknél. Egyébként a részvénytársaság megszűntéig mindig értéken, vagy azon felül jegyezték a Lánchíd részvényeit a pesti és bécsi tőzsdéken. A főváros eközben igen gyorsan fejlődött és a növekvő forgalmi igények szempontjából kényelmetlenné kezdett válni a hídszerződésnek azon kitétele, amely szerint 87 évig, tehát 1936-ig nem lett volna szabad újabb hidat építeni s Lánchídtól számított egy mérföldes körzeten belül. Ezért az állam részéről Festetich György már 1869-ben megindította a tárgyalásokat a Lánchíd Rt-vel a híd megváltása ügyében. Sok tárgyalás és huzavona után a kormány végül is megegyezett a társulattal és létrejöhetett az 1870. X. te, amely a Duna szabályozás, valamint a forgalom és közlekedés érdekében építendő közmunkákról és azok költségfedezetéről intézkedik. Ennek 3. § a) pontja elvben kimondja a Lánchíd megváltását. A törvényt csakhamar követte az 1870. XXX. te is, „A budapesti Lánchíd megváltása iránt a magyar állam és a Lánchíd Társulat közt kötött szerződés jóváhagyásáról és becikkelyezéséről". Ezt a szerződést, amely lényegileg 609 forintot ajánl a társaság minden egyes részvénye után, a társulat utolsó nagy közgyűlése is jóváhagyta 1870-ben. Ezen az ülésen jelen volt többek között Sina báró, Rothschild báró és Wodianer Mór is. A szerződés értelmében a Lánchíd 1870. július 1 -én a magyar állam tulajdonába ment át. ¥)