Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története Június 8-án a munkatér bejárata előtt városi munkás tömegek tüntettek az angol munkások eltávolítása és magyar munkaerők kizárólagos alkalmazása mellett. A helyszínre érkezett Széchenyi azonban nyugodt érveléssel és türelemmel beláttatja a tüntetőkkel azt, hogy kívánságuk teljesítése a már amúgy is késelemben lévő munkának nem szolgálna előnyére. Kossuth 1848. december 5-én mesterembereket kért Clark Ádámtól, hogy őket ágyú-lafetták készítésénél felhasználhassa, „minthogy a hon jelen körülményeiben a közügy minden magánügynek eleibe teendő". December 30-án az országos rendőri hivatal főnöke, Hajnik Pál, Kossuth utasítására - szakértő technikus kirendelését kéri a Lánchíd Részvénytársulat igazgatóságától, ágyúk és lovaknak a hídon való átszállításának ellenőrzésére. A társaság ugyan elhárította magától a felelősséget az esetleges következményekért, de a követelésnek megfelelően a kért szakértőt kiküldötte. A következő, 1849-es év még több megpróbáltatást tartogatott az épülő új híd számára. Január 5-én és 6-án a császári sereg 270 ágyúval és 70 000 emberrel, valamint 10 lovasezreddel vonult át rajta. A Ganz Ábrahám-féle öntöde, ahol a híd korlátjai készültek, ágyúk öntésével foglalkozott és így jó ideig a korlátok készítése is szünetelt. Februárban és márciusban a munka némi előrehaladást ért el: ekkor a merevítések és pályaszerkezet jórészét már beépítették. A császári sereg átvonulásakor a merevítést szolgáló Howe-tartók még nem voltak beépítve és a kereszttartókat hossz irányban csak hevenyészett pallózat kötötte össze. A hídnak éppen ezért a csapatok átvonulása igen súlyos teherpróbát jelentett és hogy nem történt szerencsétlenség, az - mint erre később W. T. Clark is rámutatott - csak a beépített anyag kiváló minőségével és a szerkezet nagy szilárdságával magyarázható. Különösen jól megálltak helyüket az öntöttvas kereszttartók, amelyek Magyarországon, a dernői és munkácsi műhelyekben készültek. Hosszuk 14,0 m, magasságuk pedig középen 57 cm volt és a magyar iparnak akkoriban remekmüveiként szerepeltek. Teherbírásuk két darab, egyenként 2,5 tonnás teherkocsi volt. A láncszerkezethez függesztő rudakkal kapcsolódtak. Mint már említettük, a hosszirányú merevséget Howe-rendszerü rácsos tartók biztosították, de csak igen korlátozott mértékben. Szélrács a hídon jóformán nem volt, csupán a kereszttartók alatt feszítgettek ki láncokat a hídtengelyre merőleges mozgások csökkentésére. A pilléreknél és 44