Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 1. A Széchenyi Lánchíd hídfőknél a szélső kereszttartókat egy befalazott vaskampóhoz erősítették, hogy így a vízszintes, keresztirányú erőket is átadják a falazatoknak. Március elején Görgey csapatai közeledtek a fővároshoz és a császáriak ezért 11 -én kiürítették a pesti munkateret, a budai oldalról pedig ágyúkat szegeztek a hídnak, hogy a magyar csapatok esetleges átkelését megakadályozzák. Április 29-én Hentzi tábornok, a budai császári helyőrség parancsnoka, felszedette a híd fából készült pályaburkolatát, a budai szélső nyílásban pedig, a 13. és 14. kereszttartóra ládákban puskaport helyeztetett. A felrobbantás lehetőségével Clark Ádám is számolt, de ő attól tartott, hogy Hentzi a lehorgonyzásokat akarja tönkretenni. Ezért a lánckamrákban felengedte a talajvizet, s az addig ott működtetett szivattyút leállította és szétszedette. (A lánchidak építésének sokáig együtt járó és ki nem küszöbölhető sajátossága volt, hogy a - rendszerint mélyen fekvő - lánckamrában a talajvíz időnként felemelkedett és azt szivattyúzással kellett onnan eltávolítani. Ilyen szivattyú már az építkezés idején is működött a Lánchídnál és később is annak szabályszerű fenntartásának részét képezte. 1945-ben, amikor a németek a lánckamrákat robbantották fel, a budai oldalon a robbanást valószínűleg a nedvesség akadályozta meg). A Budát ostromló magyar sereg fővezére, Görgey a vár parancsnokához intézett és a megadásra felszólító levelében, a hídról is említést tesz: „... Ha azonban a parancsnok Pestet bombáztatná, vagy a lánchidat, az építészet e remekét megrontaná, honnét éppen a város és híd kímélése miatt támadást nem tétetni ígérkezett: akkor Önnek becsületszavamat adom, hogy a vár bekövetkezett megvétele után az egész várőrség kardra fog hányatni és én még családjának jövőjéről sem állhatok jót". Hentzi mégis lövette Pestet, sőt a Lánchíd is kapott néhány találatot, melyek közül egy 24 fontos golyó a budai mederpillérnél, a Buda felől, a híd északi oldalán csatlakozó felső lánctag külső lemezét érte és azon több repedést és erős behajlást okozott. Május 21-én hajnalban pedig, miután előző napon a vár már elesett és a hídon elhelyezett puskaport még nem robbantották fel, Alnoch von Edelstadt osztrák mérnökkari ezredes a hídra ment és a lőporos ládák egyikébe beledobta égő szivarját. A robbanás öt kereszttartót letépett a rudazatról, három továbbit pedig kettétört; a merevítőrácsozatot és pályaszerkezetet pedig 80 láb (24,3 m) hosszban elpusztította. A híd egyéb kárt nem szenvedett, az ezredest azonban a robbanás darabokra szaggatta. 45