Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 1. A Széchenyi Lánchíd A csaplyukakról és a lehorgonyzó csapról egyébként W. T. Clark sehol sem tesz említést és azokra csak a Lánchíd 1914-es lebontásakor derült fény: valószínű, hogy ezek a részlet megoldások, - amelyek egyébként igen nagy tapasztalatra és elméleti felkészültségre vallanak az angol hídépítő mérnökök üzleti titkai voltak. A következő évben, 1848. március 28-án építik be a pesti hídfő láncaknájába (lánccsatornájába) a parti lánc-szakaszt. Július 8-án pedig már a középső nyílás első lánctagját emelik helyére. A láncokat 12 részletben emelték be, nyílásonként 4 szakaszban. Először mindig a felső láncot húzták fel a helyére - északról dél felé haladva - majd ezután az alsó szakaszt - megint az északi oldalon kezdve a munkát. A láncokat úszó munkahídon szerelték egybe és onnan 6-szoros áttételű csigasorral emelték a hídfőkön, illetve pilléreken már elhelyezett íves tagok mellé. Tizenegy lánc-szakasz felhúzása szerencsésen meg is történt, de július 18-án estefelé, amikor a tizenkettedik, utolsó láncdarabot emelték, a csigasor láncának egyik szeme elpattant és a levegőben lógó, mintegy 7940 mázsás lánc-darab visszazuhant a munkapadra, amelyet darabokra zúzott és a rajta levőket - köztük Széchenyit is - a Dunába sodorta. A szerencsétlenség egy munkás életét követelte áldozatul. Clark egyébként nem fogta fel tragikusan a dolgot, mert a láncfelhúzásnál általában sokszor történtek hasonló balesetek még Angliában is. Széchenyit azonban, - aki a híd építésében az ország sorsának jelképét látta - nagyon letörte az eset és többé nem tudott napirendre térni felette. A későbbiek során - miután nem maradt ránk hivatalos vizsgálat anyaga - többféleképpen próbáltak a szerencsétlenség okát megmagyarázni. A legvalószínűbb az a feltevés, hogy - amint azt dr. Gállik István is feltételezi - a balesetet, vagyis a láncszem elpattanását annak hibás forrasztása okozta. Végül is, miután a vízbezuhant láncot kiemelték, az utolsó láncszakasz is helyére került és sor kerülhetett a függesztőrudak felszerelésére, a pályaszerkezet szerelésére és a különféle járulékos elemek: korlát, lámpák, ornamentika, stb. elkészítésére. A Lánchíd a szabadságharc alatt Az 1848/49-es események idején főleg a katonai események voltak a hídépítésre káros befolyással. Emellett azonban a forradalmi eseményekkel és a háborúval kapcsolatos egyéb körülmények is okoztak nehézségeket. 43