Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 1. A Széchenyi Lánchíd tak, miután, - mint Clark írja - sem a legjobb búvár-úszók, akiket a pesti hajósok között csak találtak, sem pedig búvárharanggal nem tudták a feladatot kielégítően megoldani. 1845-ből származó tudósítások 62 angol munkáscsaládról adnak hírt, akik a munkatér közelében laktak s az építkezés körül mindenütt a legfontosabb szerepet játszották. Az angol nemzetiségű munkások közül kerültek ki az előmunkások, gépkezelők és vasszerelők. A kőfaragók főleg olasz és német nemzetiségűek voltak. Fizetésük heti 24-25 forint volt. A magyarok, - akiknek még sajnos nem sok tapasztalatuk volt - heti 10-12 forintot kaptak. Az angolok ennél természetesen jóval többet. Érdekes, hogy az építkezés irodájában dolgozó rajzolókat sem fizették jobban a munkásoknál. A Helytartótanács kereskedelmi osztályának sorkönyve szerint 1848-ban ifj. Berger József 1 forint 36 krajcár napidíj mellett nyert rajzolói alkalmazást az építkezésnél. Ezzel szemben a vezető technikusok és mérnökök aránylag igen nagy fizetést élveztek. Clark Ádám például, amikor 1848 áprilisában a közlekedési bizottságnál „mint műértő tanácsadó" kap különleges alkalmazást, 1000 forint évi fizetést és ugyanannyi útiköltséget könyvelhet el illetményként. Összehasonlításként megemlítjük, hogy a megépült hídon a hídvám személyenként 1 krajcár volt; egy ember napi bőséges étkezését 1 forintból fedezni tudta még vendéglőben is. A budai mederpillér építését megtekintette Paleocapa híres olaszországi hidrotechnikus is. Széchenyi kérdésére, hogy mi tetszik neki a legjobban, így felelt: „Ezen faszerkezet kombinációjának egyszerűsége. Ilyet csak angolok tudnak építeni." A vasszerkezet szerelése William Tierney Clark a híd főtartószerkezetének láncait angol kovácsoltvasból tervezte. A magyar vasipar fejletlensége folytán gondolni sem lehetett arra, hogy a láncokat esetleg idehaza állítsák elő; azonban a pályatartók hazai előállíthatósága már valószínűbbnek látszott. Ezért 1844-ben kísérleteket végeztek magyarországi öntöttvas-anyaggal, amely részben gróf Andrássy György dernői öntödéjéből, részben pedig a munkácsi hámorból származott. E kísérletek alapján elhatározták, hogy a hídszerkezet kereszttartóit Magyarországon állítják elő. A kísérletek során Andrássy öntöttvas-mintapálcája hajlításra 904 font/négyzethüvelyk, azaz mintegy 64 kg/cm

2 szilárdságot mutatott. Angliából az első küldemény vasanyag 1846. október 2-án indult el. A lánclemezeket Howard & Ravenhill cég, a henger szerkezeteket és sa41