Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története sasággal a törvényben meghatározott jogkörű és összeállítású Országos Küldöttség köti majd meg az építési szerződést. A törvény kimondja az egyenlő hídvám-fizetés elvét is. Intézkedik a kisajátításokról és egyéb magánjogi kérdésekben felmerülő problémákról (az erről intézkedő paragrafus lett a későbbi időkben mintája az államvasúti kisajátításokról szóló intézkedéseknek). A 7. § kimondja, hogy a szerződéses idő leteltével a híd a nemzet tulajdonába megy át. A további paragrafusok pénzügyi kérdésekkel, a híd felügyeletével és az országos állandó küldöttség összeállításával foglalkoznak. A szentesítéssel hosszú és komoly küzdelem ért véget, a haladás erőinek győzelmével. Széchenyi jogosan írhatta naplójába május 3-án, hogy nem hiába, becsületesen dolgozott. Az ő érdeme volt, hogy szívós és kitartó munkával a megvalósulásig lehetett vinni a hídnak már oly sokszor - és mindaddig hiába - felvetett eszméjét. Az új híd tervezése és az építkezés előkészítése Az új állandó hídról szóló törvény megalkotása után 1836 júniusában megalakult az Országos Küldöttség szűkebb albizottsága Széchenyi elnöklete alatt, aki azután június 10-én felszólította „... földtekénk minden pénzeseit, vállalkozni szeretőit s technikai ismerettel bíróit, méltóztatnák e tárgyakat figyelmökre, vizsgálnák azt meg s állítnák józan számolás alakjaira." A felhívásnak nem volt nagy sikere, mert műszaki tervek egyáltalán nem érkeztek be, azokat a pénzembereket pedig, akik ajánlataikat benyújtották, Széchenyi nem tartotta eléggé megbízhatóaknak. Az ügy mielőbbi sikere érdekében végül is Széchenyi felkérte Sina György báró bécsi bankárt, hogy vegye kezébe a vállalkozás jogi és pénzügyi lebonyolítását. A választás - amit egyébként helyeselt a Hídbizottság és József nádor, az Országos Küldöttség elnöke is - azért esett éppen Sina Györgyre, mert bankházának híre és bécsi kormány összeköttetései biztosítékot nyújtottak a vállalkozás sikeres kimenetelére. Emellett a báró magyarországi földbirtokos is volt és remélhető volt, hogy a törvényhozás részéről is rokonszenvvel találkozik. Sina György 1837. február 25-i válaszában elfogadta a számára felajánlott szerepet és május 3-án az Országos Küldöttségnek be is nyújtotta ajánlatát. Alig egy hónappal később Wodianer Sámuel és fia, majd pedig Ulmann Móric és társai tesznek ajánlatot. Széchenyi azonban keresztül 30