Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)
II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE
II. FEJEZET 1. A Széchenyi Lánchíd zásokban kell anyagot gyüjteniük és ezeket a későbbiekben jól fel tudták használni az ügy érdekében. Széchenyiek biztos és megnyugtató válaszokat igyekeztek szerezni a duzzasztás, jégzajlás és a pillérek stabilitásának kérdésében, amelyek az itthoni közvéleményt a legjobban nyugtalanították. Emellett érdeklődött Széchenyi a hídépítési anyagok minősége és költségei, valamint szilárdsági tulajdonságai felől. Gazdasági és gazdaságossági kérdésekkel is foglalkozott, amikor felvetette azt a lehetőséget, hogy a vasanyagot - legalábbis részben - Magyarországon állítsák elő. Gondolt a munkaerő-kérdésre is. William Tierney Clark válaszaiból kiderült, hogy az angol hídépítő mérnökök abban az időben már olyan gazdag tapasztatokkal rendelkeztek, hogy ezek alapján nyugodtan építhettek mai szempontból is tökéletesen alapozott és kivitelezett hidakat. Emellett Angliában igen sok szakító és törőkísérlet eredményei is segítették a tervezőket. William Tierney Clark válaszában az angol kovácsolt vas szakítószilárdságát 24-27 tonnára teszi négyzethüvelykenként (kb. 3800 kg/cm 2 ), folyási határát pedig 10-12 tonnára (1600 kg/cm 2 ). Pest megye követe, Dubravitzky Simon, 1833. június 26-án a kerületi ülésen kérte a rendeket, hogy a Jelentés eszméit magukévá téve, intézzenek üzenetet a főrendekhez, országos bizottság kiküldését javasolva. A rendek a kérés értelmében jártak el és az országos bizottság november 22-én elfogadta a Jelentést. A biztató kezdetet még igen sok huza-vona és tárgyalás követte. A főrendek közül gróf Cziráky Antal országbíró mindent elkövetett az „alkotmányt veszélyeztető" terv meghiúsítására. Hosszas tárgyalások után lehetett csak keresztülvinni, hogy előbb - 1835. augusztus 19-én Buda, majd szeptember 16-án Pest polgársága is lemondott - bizonyos feltételek mellett - a híd tulajdonjogáról. A kollektív híd vám-fizetés eszméjének megvalósítása esetén problémát okozhatott a hadsereg és állami hivatalok által fizetendő összeg meghatározása. Ezt átalányrendszerrel oldották meg, amit Széchenyi javasolt gróf Reviczky Ádám kancellárnak. Végül is, a legkülönfélébb nehézségek leküzdése után, megszületett a törvényjavaslat végleges szövege, amit a király 1836. május 2-án szentesített. Ezzel életbe lépett az „Egy állandó hídnak Buda és Pest közötti építéséről" szóló, 1836. évi XXVI. törvénycikk. A törvény 12 paragrafusból áll és mindenekelőtt előírja, hogy az állandó hidat egy részvénytársaságnak kell felépítenie; ezen részvénytár29
