Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története volt (a Hídegyesület magánjellegű társaság volt), a magukkal vitt dunai térképek és egyéb adatok alapján az angol szakemberek felismerték komoly szándékaikat, mert, mint a jelentésben olvashatjuk, az angolok a rajzokat „eléggé...dicsérni nem valának képesek". Ezután felsorolják mindazokat, akikkel a híd ügyében érintkezésbe léptek. így szerepel W. Yates vashámor-tulajdonos és mérnök, William Tierney Clark, a hammersmith-i és shoreham-i hidak építője, Telford, a híres Menai-híd építője, J. Walker és Jesse Hartley mérnökök, valamint Ogden amerikai konzul. Clark, Telford és Ogden a hozzájuk intézett kérdésekre írásbeli választ is adtak Széchenyiéknek. Állandó híd létesítését mindnyájan kivitelezhetőnek tartják, azonban a szerkezeti megoldások tekintetében már eltérőek a vélemények. Clark lánchidat ajánl, Telford szintén; ezzel szemben Ogden - amerikai tapasztalatokra hivatkozva - boltozott, vagy alsópályás ívhidat ajánl fából. A Jelentésből kiérezhető, hogy - miután a jégzajlás, duzzasztás, valamint a híd ringásai és a láncok teherbírása tekintetében Telfordtól és Clarktól megnyugtató válaszokat kaptak, - Széchenyiek kezdtek megbarátkozni egy lánchíd gondolatával. A híd felépítéséhez szükséges összeget Clark 120 000 font sterlingre teszi (mai 1 200 000 forintnak felelt meg); ha nem lánchidat, hanem öntöttvas ívhidat építenének, úgy az előbbinek dupláját, fahíd pedig a felét emésztené fel. A Jelentés befejező részében Széchenyiek megjelölik azokat a módokat, amelyek a legalkalmasabbak lennének a szükséges anyagi fedezet biztosítására. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy egy lánchíd építése 2 000 000 forintba fog kerülni, egy részvénytársaság alapítását és rész vényjegyek kibocsátását javasolják, annál is inkább, mert külföldön ez a módszer már jól bevált. Ezzel egyidejűleg bevezetnék az egyenlő hídvámfizetés elvét, amit Széchenyi összeegyeztethetőnek tart az alkotmánnyal, ha erre az országgyűlés külön törvényt hoz. Végül Széchenyiek tagadják, hogy a részvények értéke esni fog feltéve, hogy kezelésük biztos kezekben lesz, az egész vállalkozást pedig törvény is védeni fogja. Ezután kifejezik azon kívánságukat, hogy a munkálatokat csak tapasztalt szakember vezesse és az ügy érdekében a nádor és az országgyűlés bizottságot küldjön ki. A Jelentést olvasva, rögtön feltűnik, hogy Széchenyiek gondosan és műszaki szempontból is logikusan állították össze kérdéseiket, amelyeket az angliai szakembereknek feltettek. Tudták, hogy milyen vonatko28