Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

I. FEJEZET: AZ ELSŐ ÁLLANDÓ HÍD ÉPÍTÉSÉT MEGELŐZŐ IDŐK

DANUBIUS ieliae Páli Gábor: A budapesti Duna-hidak története áthidalni, de a háborús kiadások és politikai események lehetetlenné tették az elgondolás valóra váltását. II. József kőhíd-tervéről Ballá Antal pest megyei mérnök tesz említést 1784-ben megjelent müvében. Ebben mérnöki véleményt ad egy, a fővárosokat összekötő kőhíd építésének lehetőségeiről és következményeiről. Szerinte lehet kőhidat építeni és sem áradástól, sem pedig jégtorlasz képződésétől nem kell félni. Hozzávetőleges számításokat is ad a költségekre vonatkozólag. A javaslat további sorsáról nincs adat. Tény azonban az, hogy az építési igazgatóság kiküldöttje 1810-ben és 1814-ben felméréseket végzett a budai és pesti parton - minden valószínűség szerint az állandó híd építésével kapcsolatosan. Ugyancsak ebből az időből származik Török Sándor császári és királyi térképészeti mérnök, valamint Ledwina Ferenc és József építőmesterek javaslata, amelyet 1786-ban nyújtottak be II. Józsefhez. Ebben 6 nyílású kőhidat terveznek 5 mederpillérrel. Az alapozást zárógátas rendszerrel kívánják megoldani. A császár azonban nem bírálta el kedvezően a tervet, mert a költségek igen magasak voltak. Időrendben a következő terv Campmiller József linzi mérnöktől származik, aki azt 1819. július 18-án ajánlotta fel Pest városának. Egyúttal felhívta a figyelmet arra is, hogy hídjának modelljét is be fogja mutatni, amelyen egyúttal a teherbírás is ellenőrizhető lesz - természetesen megfelelő arányosítással. Campmiller 1819 decemberében be is mutatta egy ötnyílású fahíd kicsinyített mását, amelyen arányosan kisebbített súlyokkal teherpróbát is végzett. Terve élénk visszhangra talált hivatalos körökben is, azonban később kiviláglott, hogy a számításokban és erőtani feltevésekben hibák vannak. Különösen helytelen volt a modellen végzett teherpróba eredményének a tényleg megépítendő, valódi hídra vonatkozó átszámítása, olyannyira, hogy az ellenőrző számítások szerint az alkalmazott terhek hatására az esetleg felépült híd menthetetlenül összeroskadt volna. Campmiller tervénél igen figyelemreméltó az a körülmény, hogy hídját modellkísérletek alapján tervezte, illetőleg ellenőrizte. Abban az időben a sztatika és szilárdságtan, mint külön alkalmazott tudományág, jóformán nem is létezett és a tartószerkezetek méretezési eljárásai igen kezdetlegesek voltak. Az akkori hídépítő mérnökök a szerkezeteket nem annyira számítások alapján, hanem tapasztalati eredmények és saját megfigyeléseik segítségével építették. Egységesen használt méretezési eljárások nem voltak és ezért sokszor megtörtént, hogy a tervezők által végigvezetett számítások hibásaknak bizonyultak.