Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

I. FEJEZET: AZ ELSŐ ÁLLANDÓ HÍD ÉPÍTÉSÉT MEGELŐZŐ IDŐK

I. FEJEZET Elgondolások és tervek a Pestet Budával összekötő hídról Ezért a kor nagy hídépítői is - mint ezt pl. Telfordról és Clarkról is tudjuk - csak akkor dolgozták ki részletesen a terveket, amikor sorozatos anyagpróbákkal és igénybevételi kísérletekkel meggyőződtek elgondolásuk gyakorlati értékéről. Később, amikor a sztatika ma is használatos módszereit és számítási eljárásait elméletileg is megalapozták, a mérnökök beleestek abba a hibába, hogy mindent rábíztak a számítások eredményére. Nyilvánvaló pedig, hogy a legnagyobb apparátussal végrehajtott számítás sem lehet a valósággal teljesen egyező, éppen a kiindulási feltevések egyszerűsített és többé-kevésbé idealizált volta miatt. Ezért - különösen nagyobb és újszerű szerkezeteknél - egyre inkább alkalmazásra kerültek a számításokkal együtt végzett modellkísérletek. A legújabb időkben ezek segítségével végzik a kényesebb szerkezeti részek (sarokmerev csomópontok, feszített kábeles és ferde tartókábeles függőhidak /Schrágseilbrücke/, membránok, stb.) erőtani vizsgálatát. Ugyancsak nagy szerep jut a modell-kísérleteknek a nagynyílású függőhidak aerodinamikai stabilitásának vizsgálatánál is. Minden modellkísérletnél a legfontosabb követelmény a modelltörvény ismerete, azaz azoknak az arányoknak a helyes megállapítása, amelyek a valóságban megépítendő szerkezet és a modell (kisminta) méretei, igénybevételei és terhelése között fennállnak. A legegyszerűbb a méretarány meghatározása, egészen más törvényszerűségek vonatkoznak azonban a terhek és erőhatások, valamint igénybevételek viszonyára. Ezek megállapításához előzetes kísérletekre és számításokra van szükség. Campmiller éppen itt követte el a hibát, amikor a hídjának modelljén észlelt eredményt egyszerűen arányosítva vonatkoztatta a valóságos szerkezetre. Gondolatmenetének értékét mindenesetre nem az elért eredmény határozza meg, hanem az a körülmény, hogy egyáltalán megkísérelte számításait modellkísérlettel is igazolni, ezzel mintegy kettős ellenőrzést végezve, és alkalmazva a mérnöki tervezésben azóta igen bevált és elterjedt kisminta-eljárást. A Magyar Kurír 1823. május 6-i száma közli Ikafalvi Baritz György mérnökkari százados cikkét, „Vélekedés, mi módon lehetne Buda és Pest között a Dunán állandó hidat építeni" cím alatt. Ő az első, aki függőhidat javasol. Hivatkozik angliai példákra, melyek azt bizonyítják, hogy a vasláncokon függő hidak egyrészt tökéletesen kielégítik a forgalmi követelményeket, másrészt megépítésük olcsóbb, mint a soknyílású kőhidaké. Baritz cikke befejezésében ígéretet tesz arra, hogy további cikkekben ismertetni fog még több külföldi függőhidat is. Ilyen 19