Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

I. FEJEZET: AZ ELSŐ ÁLLANDÓ HÍD ÉPÍTÉSÉT MEGELŐZŐ IDŐK

I. FEJEZET Elgondolások és tervek a Pestet Budával összekötő hídról A legrégibb magyarországi, dunai állandó híddal foglalkozó tervről Bonfini magyar története értesít. Eszerint Zsigmond király foglalkozott egy Pestet Budával összekötő „örökös híd" tervével. A terven túlmenően, a kivitelhez is hozzáfogott, és a budai oldalon a vár középvonalában négyszögű kövekből tornyot alapoztatott. A pesti oldalon - ezzel egyvonalban - dombot akart emeltetni, hogy a híd e két kiemelkedő helyre támaszkodjék. A leírás többet a hídról nem mond, csupán megemlíti, hogy a további építkezés a király 1437-ben bekövetkezett „irigy halála" után abbamaradt. Valószínű, hogy boltozott hidat akartak építeni - és bár a szerkezet anyagára sincs utalás - feltehetőleg fából. Az ókor, a középkor és az újkor hídépítészetének két főanyaga volt; a fa és a kő. A vas a hídépítésbe csak a XVIII. század végén vonult be, mint új, de csakhamar legfontosabb építőanyag. Ezt megelőzően a hidakat csak fából és kőből építették. A fának, mint építőanyagnak egyik igen nagy hátránya az, hogy nem időtálló és állandó felújításra, illetőleg cserére szorul. Kis önsúlya miatt viszont mégis alkalmasabb a szállításra és nagyobb nyílások áthidalására szemben a nehéz kővel, amely nagy súlya és húzásra alkalmatlan volta miatt csak kisebb nyílások megfelelően kialakított - boltozatos - áthidalására alkalmas. A régi idők megmaradt - tehát időtállóan épített - hidjai mind boltozott kőhidak voltak, sok kis nyílással és ennélfogva sok mederpillérrel. Az akkori kis hajóforgalom szempontjából a sok mederpillér nem jelentett ugyan akadályt, a jégzajlás és mederelfajulás veszélye azonban fokozottan jelentkezett, elsősorban a mérsékelt égöv alatti nagyobb folyóknál. Ezért a régi idők hídépítői számára megoldhatatlan feladatot jelentett egy nagyobb szélességű folyónak kőhíddal megnyugtató módon való áthidalása. Ilyenkor - nagyobb nyílások kialakítása érdekében - mégis inkább a fa-anyagú szerkezeteket alkalmazták, akár boltozatos, akár pedig gerendaszerü kialakítással. Ilyen meggondolások vezettek arra a következetésre, hogy Zsigmond király előbb leírt hídját inkább fából tervezettnek tételezzük fel. A Bonfini-féle leírás ugyanis nem tesz említést mederpillérről, csupán két parti „nyugvópontról" beszél - ami a boltozott, ívhidaknak jellemzője. Más kérdés, hogy a leírt módon tervezett híd, - mint egynyílású, fából épített ívhíd - egyáltalán megállott volna-e. Ennek eldöntésére ma már nincsen elegendő adat. A következő terv Mátyás királytól származik, aki - Háufler J.V. szerint (1854) - a trójai híd mintájára, márványhíddal akarta a Dunát 17