Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE - III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

IV. FEJEZET 2. A hídszerkezetek elmélete és elrendezése A későbbi hídépítések folyamán folytacélt alkalmaztak, s a második világháborút követő újjáépítés során is, - ahol csak lehetett - az A.35.24.12 jelű folytacél-anyag került beépítésre. 2. A hídszerkezetek elmélete és elrendezése A XIX. század első felében nagyobb nyílásokra csak függőhidakat (lánchidakat) építettek. Ennek megfelelően készültek a Széchenyi Lánchíd tervei és számításai is. Az erőtani számításokat főleg szerkesztésekkel végezték, numerikus számítást csak az önsúlyok és egyéb terhek kiszámításánál, valamint az igénybevételek összegezésénél alkalmazták. A XIX. század második felében, különösen Franciaországban, szívesen alkalmazták közepes nyílásokra a felsőpályás rácsos, vagy tömör ívtartókat. Ennek példája a mi Margit hidunk volt, amely a barokkos francia hídép ítészét jellegzetes képviselőjeként szerepel fővárosunk hidjai között. A nagy terhelésekre a múlt században is rácsos gerenda-tartókat építettek, éspedig rendszerint többszörös rombikus rácsozással, oszlopokkal, vagy a nélkül. A Déli összekötő vasúti híd ilyen szerkezet volt, azonban egyben eltért a korabeli, általában követett kialakítástól: két darab háromtamaszu szerkezetből állott. Abban az időben pedig nem kedvelték a sztatikailag határozatlan tartórendszereket, mert erőjátékukat nem tartották megbízhatóan követhetőnek, s az akkor használatos grafosztatikai számítási eljárások szempontjából ezek megoldása igen nehézkes volt. (A hídnak 1913-ban történt átépítését megelőzően éppen azt írták elő, hogy a szerkezet, legalábbis külsőleg, sztatikailag határozott legyen.) Ugyancsak ennek az elvnek jegyében készültek el a Ferenc József híd tervei is, amely ugyan többtámaszú, de határozott reakciójú csuklós szerkezet volt - egyébként korának szintén kedvelt megoldási formája. Az Erzsébet hídnál, - mint már rámutattunk - a fűggőtartós elrendezés a követelményekből adódott, de a kivitelben igen sok újszerű megoldás szerepelt (így pl. a lehorgonyzások megoldása, az ingaszerü pilonok, a folytatólagos merevítő-tartó kialakítása és megtámasztásai, stb.). Az első világháború után épült két hidunk: a Boráros téri és óbudai Duna-hidak a legmodernebb elvek alapján, többtámaszú folytatólagos gerendatartókként épültek. Ez a szerkezeti elrendezés mind az alépítményekre átadódó reakciók, mind a gazdaságosság, mind pedig a szere169