Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE - III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

III. FEJEZET 9. A Petőfi híd Az új acélanyag gyártását 1949-ben kellett volna megkezdeni, erre azonban az óbudai híd időközben megindított építése miatt csak későbben kerülhetett sor. A tervek szerint a hidat az eredeti elrendezésben kellett újjáépíteni, csupán a pályaszint emelkedési viszonyaiban és a pályatest szélességi méreteiben eszközöltek kisebb változásokat. A tervek a régi főtartók meghagyását írták elő, azonban a két szélső főtartó tengelytávolságát a két belsőtől a régi 5400 mm-ről 6550-re növelték, a régi pályakeresztmetszet beosztását pedig a gyalogjárók keskenyítésével és széthúzásával megváltoztatták: az új pályaszerkezet 2,50 +1,00+18,00 + 1,0 + 2,50 = 25,00 méter széles lett. A háború előtti állapotnál túl meredeknek bizonyult, 30 ezrelékes pályaszint-emelkedést 27 ezrelékre csökkentették. A pesti oldal patkóalakú feljáróját támfalak közé fogott, egyenes feljáróval cserélték fel, amely a forgalom biztonsága szempontjából lényegesen szerencsésebb megoldás az előzőnél. így viszont az összes körúti villamosvonalat át kellett vezetni Budára, és részben a budai hídfőnél, részben pedig a Móricz Zsigmond-körtéren megfordítani. A híd roncsainak kiemelése tulajdonképpen még az építés előkészítéséhez tartozik, de eredményénél, valamint a megoldott feladat nagyságánál fogva feltétlenül részletesebb tárgyalást érdemel. A háromnyílású, folytatólagos gerendahíd teljes hossza - a parti nyílásokkal együtt - kb. 500 m volt, súlya pedig 8000 tonna. A németek 1945 januárjában, a budai nyílásban kettő, a pestiben pedig egy keresztmetszetet robbantottak. Ettől még a sértetlen középnyílás helyén maradhatott volna, azonban a robbanás hatására az állósaru hengerei kiugrottak a helyükből és a mintegy 4000 tonna súlyú vasszerkezet a ferde kiékelésen lecsúszott és mintegy 14 métert tolódott el Buda felé. Ebben a helyzetben a budai pillér feletti reakciót az odacsúszott, és csak gyenge összekötő rúdtól támogatott alsó öv nem bírta el és összeroppant. A középső nyílás pedig - az inflexiós pontnál - mintegy 56 000 métertonna nyomaték hatására (ami néhol 4800 kg/cm

2 feszültséget okozott) megtört és szintén a mederbe rogyott. A roncsok kiemelését emelőjármokkal végezték és igen sok akadály és nehézség közepett, e aránylag rövid idő alatt fejezték be. Az emelés során először a középső nyílás szerkezetét emelték ki. Az emelőjármokat - faanyag hiányában - acélcső-cölöpökre és zorésvasakból összehegesztett cölöpökre építették. A jármok emelőtar161