Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE - III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

III. FEJEZET 6. A Margit híd újjáépítése Az új vasszerkezet a régitől a következőkben tér el: 1. a 8 főtartó helyett csak 6 darab hordja a régi 22,30-ról 25,00 méterre szélesített kocsipályát (3,50 + 18,0 + 3,50 m); 2. a főtartó-ívek és a pályatartók közötti András-kereszt rácsozás elmaradt, s csupán a régi keretosztás kétszeres távolságában elhelyezett függőleges oszlopok hordják a hídpályát; ez mindenesetre világosabb erőjátékot eredményez; 3. az ívek nyílásmagassága megnövekedett, ami - a kisebb önsúly mellett - fontos tényező volt annak elérésében, hogy a támaszokra ható ferde reakciók a felrobbantás előtti állapothoz képest jelentősen csökkentek. Ez a súlyosan sérült pillérek gondos helyreállítása után is kívánatos volt, egyúttal pedig lehetővé vált a hajózási űrszelvény mintegy 50 cm-rel való magasítása is. Mindezen módosítások végeredményben azt eredményezték, hogy a gazdaságosan kialakított 6 főtartó a réginél lényegesen szélesebb hídpályát és nagyobb hasznos terhet képes hordani. A nyílásmagasság megváltoztatásával a támaszközöket is kismértékben módosították. A mielőbbi forgalombahelyezés érdekében egyelőre- 1947 végéig - csak a híd déli felének, 3 főtartóval való újjáépítését tervezték, s a hídon villamos ingajárat közlekedtetését irányozták elő. A tervek 1947 januárjára elkészültek, közben pedig - már 1946 őszén - megindult a mintegy 2300 tonna vasanyag kihengerlése is. A helyszíni előkészületeket a tavaszi időjárás beköszöntésével szintén megkezdték, s időközben teljes erővel folytatták az alépítmények javítási munkálatait. A legkevésbé sérült III. sz. pillér (Pest felől második) javítását gondos kiinjektálással végezték, ami által a repedések mindenütt kitölthetők voltak. A többi pillért vas-szádfalak védelme alatt, száraz munkagödörben javították ki; a legsúlyosabban sérült IV. sz. pillért (pesti első) azonban sokkal nagyobb felkészültséggel lehetett csak kijavítani. Itt az egész faltestet vasbetonszekrényekkel vették körül, s a vízzárást víz alatti betonréteggel biztosították. A szárazzá tett pilléralapokon keresztül azután 3 vízszintes tárót véstek, amelyek a pillér belsejében levő félméteres hasadék feltárását és alapos kibetonozását, illetőleg kiinjektálását lehetővé tették. Ezután a tárókat erőteljes kereszt-vasalással látták el és végig kibetonozták. 151