Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

I. FEJEZET: AZ ELSŐ ÁLLANDÓ HÍD ÉPÍTÉSÉT MEGELŐZŐ IDŐK

DANUBIUS ielige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története Regensburg jellegzetes, patinás városképéhez és a lebontás terve igen erős tiltakozást és ellenszenvet váltott ki a város lakóinak széles rétegeiből. Éppen ezért, noha a terv már a múlt század végén felmerült, kivitelére csak az első világháború után, a húszas évek végefelé került sor, amikoris a hidat, a müemlékszámba menő régi szerkezet egyes részeinek megtartásával, a modern igényeknek megfelelően átépítették. [77] Hajóhidak a magyar Dunán Az előbbiekben említett állandó hidak a Dunának nem magyarországi szakaszán épültek. Hazánkban, a régebbi időkben a dunai átkelést csak vízi jármüvek, illetőleg egy-két helyen ideiglenes jellegű, hajóhidak tették lehetővé. A Duna magyar szakaszán a legfontosabb átkelési pont - már a XIV-XV. században is - Buda volt, s ezért itt találkozunk, a XVI-XVII. századból származó leírásokban és képeken, az első hajóhíddal is. A török hódoltság idején már többé - kevésbé rendszeresen építik fel időről-időre a dereglyéken nyugvó hajóhidakat, azonban minden esetben más és más helyen, illetőleg változó szerkezeti összeállítással. A Budát Pesttel összekötő hajóhíd ügye a XVIII. században nyert pontosabban körülírt, végleges rendezést. Lipót császár már 1703-ban adománylevélben biztosított hídvámszedési jogot a két várost összekötő hajóhídon. 1767-től kezdve a városok között rendszeresen, évről-évre felépítették a hajóhidat, amely egyébként - a már említett adománylevél szerint is - a két testvérváros tulajdonát képezte. A hajóhíd 42 pontonon nyugodott és előbb a Kishíd-, majd később a Nagyhíd-utcánál (mai Deák Ferenc-utca) került felállításra. A vámmegállapítás jogát II. József halála után Pest megye gyakorolta, a hidat pedig rendszerint bérbe adták, s így a híd fenntartásával járó költség és munka a bérlőre hárult. A városoknak fizetett bérösszegen felül azonban a híd jövedelmet is hozott, tehát üzleti szempontból a hajóhíd bérlése nem volt rossz befektetés. A hajóhídon egyébként vámmentességet élvezett a nemesség, a papság és a katonaság mind személyére, mind pedig kísérőire és fuvaraira nézve; emellett pedig a városi és állami hivatalnokok sem fizettek hídvámot, ha a hídon hivatalos küldetésben keltek át. Az 1767 óta használt hajóhíd szélessége 4 öl és 4 láb, azaz 8,82 méter volt. A hídpálya tengelyét eleinte holdsarló alakban, enyhe ívben vezették át egyik partról a másikra, úgy, hogy az ív homorú oldala a 14