Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE - III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

DANUBIUS ieliae Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története Az újjáépített hidat - amely ettől kezdve a Szabadság híd nevet viselte - 1946. augusztus 20-án adták át a forgalomnak. 5. A Déli összekötő vasúti híd újjáépítése A Déli összekötő vasúti híd elpusztítása különösen súlyosan érintette nemcsak a főváros, de az egész ország vasúti közlekedését is. Ez a híd ugyanis, miután a Duna-medence minden fontos fővonalának forgalmát egyesítve közvetítette a Duna két partja között, Magyarország és a Közép-Duna legfontosabb vasúti átkelési pontja volt. Elpusztításával a Dunántúl vasútvonalai elvesztették a hálózat többi részével való kapcsolatukat, egyúttal pedig a hazánkon átvezető nemzetközi jelentőségű forgalomban is szakadás állott be. A híd ideiglenes helyreállítását a szovjet műszaki csapatok végezték el, amikor 1945. március 23-án átadták a forgalomnak a felrobbantott vasúti híd felett, cölöpjármokon épült provizóriumot. Nyilvánvaló volt azonban, hogy ezen az ideiglenes építményen a forgalom - a maga súlyos korlátozásaival és kis teljesítőképességével - hosszú ideig nem lesz fenntartható, s létkérdés volt egy, a korszerű terhelési előírásoknak megfelelő szerkezet mielőbbi felépítése. A végleges jellegű újjáépítéshez szükséges mintegy 5500 tonna súlyú vasszerkezetet az ország akkori körülményei között előállítani csak évek alatt lehetett volna, s ezért a MÁV Igazgatósága ideiglenes jellegű újjáépítés mellett döntött. E döntés mellett szólt az a körülmény is, hogy a MÁV Igazgatóság Hídosztálya tudomással bírt az országban szétszórtan heverő, katonai rendelésekre gyártott, de már át nem vett Feimer-féle úgynevezett „K" hadi híd-szerkezetekről. Ezekkel a nehezen előteremthető vasanyag egyharmada biztosíthatónak látszott. Amellett a hiányzó anyag előállítása sem volt kárbaveszett munka, mert a végleges híd megépülte után a „K" szerkezetet másutt, - amint az meg is történt - ismét fel lehetett használni. Ennek megfelelően elhatározták, hogy az ideiglenes áthidalást egyvágányú szerkezettel - háromemeletes „K" rácsozású tartókkal, 98 m-es nyílásokkal alakítják ki. Szóba került az a megoldás, hogy az ideiglenes szerkezetet az 1877-ben épített, tehát a legelső híd tengelyébe helyezzék el, hogy így az 1913-ban létesített vágány-elhúzást ismét megszüntessék, azonban ennek kivitelét a mederben dél felé csúszott roncsok veszélyeztették. Végül is úgy döntöttek, hogy a „K" szerkezetet a leomlott pillérek északi végére, azok felfalazása után építik fel. 144