Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE - III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

III. FEJEZET 5. A Déli összekötő vasúti híd újjáépítése A vízszintes vonalvezetésre vonatkozólag még egy alternatíva merült fel, nevezetesen az, hogy a „K" hidat a legelső híd tengelyétől délre, attól 15 m-re vezessék acélcső-cölöpökre alapozott pillérekkel. Ezt a tervet azonban 1945 novemberében fel kellett adni, miután a szükséges 35 vagon csőanyagot a Weiss Manfréd csőgyára legyártani egymaga nem volt képes, más hasonló profillal rendelkező gyárunk pedig akkor még nem volt üzemben. így született meg azután az a terv, amely a „K" hidat a régi pillérek északi végére helyezi. A MÁV a munkálatok végrehajtásával 1945 szeptemberében a Zsigmondy Béla Rt., Széchy Endre okleveles mérnök, Fábián, Somogyi és György, valamint Erdélyi és Vajda építési vállalkozókból alakult Duna-hídépítő Vállalatok Munkaközössége elnevezésű vállalatot bízta meg. A munkálatokat a MÁV Hídépítési Főosztálya tervezte és ellenőrizte. A Déli vasúti hídnál igen nagy feladatot jelentett a falazatok újjáépítése és a „K" szerkezetnek megfelelő kialakítása, miután az eredeti alépítmények többé-kevésbé leomlottak a robbantások következtében, másrészt pedig miután a „K" híd szerkezeti magassága az előzően épült vonóvasas ívnél 4,89 m-rel kisebb volt, a pilléreken és hídfőkön vasbetonból ideiglenes ráépítéseket kellett kialakítani. A hídfőknek a térszín fölé eső része - mind a pesti, mind pedig a budai oldalon - jóformán teljesen leomlott. Ezeket a térszín alatti részek feltárása és a sérült falazatok lebontása után - teljes szélességükben újjáépítették. Az összes falazatok végleges jellegű újjáépítése annak figyelembevételével készült, hogy a felrobbantott híd nyílásbeosztásával egyező, teljesen újonnan építendő végleges vasúti híd az 1909-13. évi átépítés során végzett vágányelhúzás megszüntetésével, a falazatok déli részén, az első (1877-es) szerkezet tengelyében épül majd meg, kétvágányú kivitelben. A rakparti áthidalások leomlott pilléreit - miután a „K" híd rakparti nyílásait csakúgy, mint a véglegesen építendő híd áthidalásait, ingaoszlopok támasztják alá - újra felfalazni felesleges volt, s azoknál csak az ingaoszlopok alapjait készítették el. A parti pillérek robbantása a két különböző időben kiépített (1877 és 1909) falazat-testet összekapcsoló boltozatok alatt történt, s a robbanások ereje az építményeket szinte nyomtalanul eltüntette a föld színéről. A boltozatok helyett hengerelt I-tartók segítségével sík-áthidalás készült, a hídpilléreket egyébként teljes - 26 m - szélességükben építet145