Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 8. Az óbudai híd Az új híd felavatására 1937. szeptember 12-én került sor. Meg kell említenünk, hogy a Boráros téri Duna-híd megtervezésével és sikeres felépítésével a magyar hidászok nemzetközi viszonylatban is elismert, úttörő munkát végeztek. Figyelemreméltó volt egyrészt az a körülmény, hogy az aránylag igen nagy nyílás mellett a főtartók magasságát merészen kicsinyre választották a támaszköz közepén, s a nyomatékoknak a támaszok felé való eltolásával igen gazdaságosan ki tudták használni a főtartók szelvényeit, ami határozatlan szerkezeteknél igen nehéz dolog. Másrészt pedig a tehereloszlás és keresztirányú merevség számításba vételével példáját nyújtották a tartórác s-rendszer vizsgálatának akkor, amikor ténylegesen megépített - és különösen ilyen nagy - hidaknál ezt a számítási módot még jóformán sehol sem alkalmazták. Kétség merülhet fel az iránt, hogy vajon esztétikai szempontból helyes volt-e a főtartók rácsos kialakítása? Kétségtelen, hogy egy rácsos szerkezet - különösen, ha nem két, hanem négy főtartó van egymás mellett - a maga nyugtalan és váltakozó irányú vonaltömegével nem nyújt esztétikus képet, különösen egy nagyváros belterületén nem. Tömör, gerinclemezes szerkezetet azonban ilyen nagy nyílásra akkoriban még nem építettek (a németek is csak a második világháború után alkalmaztak gerinclemezes főtartókat a 100, sőt 200 méternél is nagyobb támaszközű Rajna-hídjaikon, szintén tartórács-megoldással: orthotrop pályalemezzel és - nagyszilárdságú, hegesztett acél főtartókkal). Több nyílás, - tehát több pillér - építése, vagy nagyszilárdságú acél alkalmazása az ország akkori helyzetében igen gazdaságtalan, drága megoldást nyújtott volna. így más választás, mint rácsos főtartók építése, nem maradt; a rácsozás nyugtalan vonalait azonban jórészt egyensúlyozza a főtartók harmonikus karcsú ívelésű kialakítása. Megjegyezzük, hogy a híd építése kereken 10 millió pengőbe került, ami a pályafelület minden négyzetméterére 860 pengőt, vagy 172 dollárt jelentett - ez a híd volt tehát Budapest legolcsóbb hídja, amely a második világháború előtt ténylegesen még megépült. 8. Az óbudai híd Az előzőekben rámutattunk arra, hogy már elég régen, - az első világháborút megelőző években - kialakultak azok az elgondolások, amelyek a Boráros térnél, majd pedig később az Óbuda-Angyalföld közé építendő közúti Duna-hidakkal foglalkoztak. 123