Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

DANUBIUS jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története szerkezetre, abban az esetben, ha a hídnak csak egyik oldala van megterhelve (a szerkezet csavarásra van igénybevéve). Ezt a teherelosztó és együttdolgozási hatást - a tervező Álgyay dr. elgondolásai alapján végzett - igen beható és pontos számításokkal követték. A számítások során lényegében egy igen sokszorosan határozatlan tartórács-rendszert kellett megoldani, ami nagy elméleti felkészültséget és óriási számítási apparátust kívánt meg, tekintve, hogy abban az időben a tartórácsok elmélete a mai fejlettségéhez viszonyítva még meglehetősen kezdetleges fokon állt. Mindenesetre ennek a számításnak volt köszönhető, hogy sikerült a szerkezeti magasságot betartani, s amellett a hidat a korszerű terheléseknek megfelelően megépíteni. A parti hídfők és mederpillérek alapozását pneumatikus módszerrel irányozták elő. A budai oldalon az agresszív talajvíz ellen (3-400 mg szulfáttartalom literenként) minden alaptestet szigeteléssel kellett körülvenni. A költségeket mintegy 9 millió pengőre becsülték, aminek egy részét úgy kívánták biztosítani, hogy az eddig Budapest területén általánosan előírt telekvásárlási illetékeket minden egyes telekvásárlás estében a vételár további 1,25 %-val megnövelték, s az így befolyó öszszeget az új budapesti hidak építésére fordítandó összeghez csatolták. A tervek még az 1930-as évben elkészültek és a megtartott versenytárgyalások alapján a vasszerkezet gyártását és szerelését az Állami Vas-, Acél- és Gépgyárra, az alépítményi munkákat pedig a Zsigmondy Rt-ra, valamint a Fábián, Somogyi és György cégre bízták. Az Állami Gépgyár részéről a gyártást Massányi Károly főmérnök, valamint Medvedt László és Neszthy Egon műszaki tanácsosok, a helyszíni szerelést pedig Hübner Béla oki. mérnök irányították. A feljárókat Széchy Endre vállalkozó mérnök építette, jórészt Sávoly Pál oki. mérnök tervei alapján. Az építési munkálatok 1933 tavaszán kezdődtek meg. Mint általában minden hídépítésnél, itt is a parti hídfők körül indult meg a munka, s csakhamar sor került a vasbeton-szerkezetű süllyesztőszekrények építésére is. A Boráros téri híd építésénél használtak először hazánkban nagyméretű, felül zárt vasbeton süllyesztőszekrényeket. A hídfők szekrényei 32,8x8,0 méter alapterületű építmények voltak, amelyeket egy darabban süllyesztettek a kívánt mélységig. Ugyancsak egy darabból álló keszonokra - azonban nem vasbeton-szerkezetekre - alapozták a mederpilléreket is. E keszonok vasszerkeztuek voltak és a munkahelyre 120