Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 7. A Boráros téri Duna-híd beúsztatással juttatták őket. A süllyesztőszekrényeket, amelyekre a mederpillérek alapozása készült, a part mellé állított dereglyéken szerelték össze és ezután bevontatták a fix süllyesztőállványok közé. A budai hídfő vasbeton-süllyesztőszekrényének süllyesztését 1933 őszén kezdték meg. A hídépítés munkái aránylag lassan haladtak, mert a szükséges anyagi fedezet csak nehezen volt előteremthető. Hosszadalmas viták és tárgyalások után dűlőre jutott a híd pesti feljárójának terve, amely azonban megvalósítása után még mindig igen sok vitára és kifogásra adott okot. Tudott dolog, hogy a híd pesti feljárója úgy épült meg, hogy a Nagykörúton közlekedő villamosok egy része az úgynevezett Boráros téri hurokvágányon - a híd torkolata előtt - fordulhatott meg, a közúti pálya pedig erős kanyarral, mintegy a hurokvágány területét körülölelve, jutott fel a hídra. A megoldás egyik hátránya volt, hogy a feljáró kocsipálya igen erős esésben és amellett erős kanyarban is haladt, ami ugyan a szükséges pályaszint-magasság érdekében elkerülhetetlen volt, azonban csúszós kövezetnél - esős időben - lovas kocsik pl. a hídra felhajtani csak nehezen tudtak. Forgalombiztonsági szempontból sem volt szerencsés a hídról érkező járművek hirtelen irányváltoztatása. A hátrányok az illetékesek előtt is ismeretesek voltak, de a választott megoldásnál, - amit amúgy is csak ideiglenesen óhajtottak fenntartani - jobbat találni nem lehetett. A Közmunkák Tanácsa 1931-ben kezdett a pesti feljáró kérdésével foglalkozni, az ügy előrehaladását azonban megnehezítette az a körülmény, hogy abba igen sok hatóságnak volt beleszólása, illetve kívánsága. Ezért azután egészen 1935-ig nem történt döntés; ekkor azonban a Minisztérium sürgetésére ismét megindultak a tárgyalások, de ismét sikertelenül. A híd megnyitását 1937-re tűzték ki, s ezt csak abban az esetben lehetett betartani, ha a feljáró kérdését hetek alatt dűlőre viszik. Végül is a Minisztérium vette kezébe a dolgot és dr. Álgyay elgondolása alapján javaslatot dolgozott ki a feljáró megépítésére. Ezt az elrendezést, - ami később meg is épült - valamennyi érdekelt fél elfogadta, mint ideiglenesen legjobb megoldást. A tervek arra a vitathatatlanul jogos követelményre alapozták, hogy a Boráros téri hurokvágány létesítése feltétlenül szükséges. A BSzKRT ugyanis nem volt hajlandó valamennyi, a Nagykörúton járatott villamos vonalát a hídon Budára átvezetni, mert ez óriási, - mintegy évi 450 000 pengős - ráfizetéssel járt volna a vállalat részére, erre pedig 121