Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

II. FEJEZET: A BUDAPESTI DUNA-HIDAK KÍÉPÜLÉSE

II. FEJEZET 5. Az Erzsébet híd Említettük már, hogy a pilonok inga-oszlopként kerültek kialakításra. Ennek a megoldásnak az is előnye, - a láncok hosszirányú eltolódásainak biztosítása mellett - hogy mint alul csuklós rúdnak, nyomás szempontjából fele akkora a kihajlási hossza, mint egy alul szilárdan befogott piloné - amilyeneket különösen az amerikai nagy kábelhidaknál építettek. Kittel a florianapolisi nagy lánchídról írt cikkében (1928), megemlíti, hogy a pesti Erzsébet hídnál alkalmaztak, - mint nagy hídnál - először ingaoszlop-pilonokat. A merevítő-tartók és pályaszerkezet Beké József elgondolásai alapján épültek. A merevítő-tartóknál mintegy 190 m-es darabok dilatációját kellett biztosítani; a túl nagy dilatációs mozgásokat azonban szintén fel kellett venni, amit a tartóról kinyúló konzolokkal értek el; ezek nekifeszültek az egyik oldalon, a dilatációs hossz végén kialakított lemeznek, mintegy kényszerítve a tartó túlsó felét is a mozgásra. A lánc-szerkezet szerelését - miután a parti lánc-szakaszok és pilonok már 1900-ban megépültek - a következő évben, 1901-ben kezdték meg. A szerelést teljes beállványozással végezték. A vasszerkezet szerelését a parti lánc-szakasz (a horgonykamrától a pilon tetejéig vezető rész), valamint a pilonok építésével kezdték meg. A parti nyílásokat is teljesen beállványozták, s megépítették a merevítőtartó parti szakaszát is. Itt a merevítő-tartó nincsen a láncokra felfüggesztve, s ezért építése alatt szintén teljesen beállványozták. A pilonok és parti láncok beépítése után került sor a nagy nyílás lánc-szerkezetének szerelésére. Itt is, miként a Lánchídnál, mindegyik oldalon két-két lánc helyezkedett el egymás felett. A nagy nyílást is teljesen beállványozták, azonban a hajózás számára 4 darab, egyenként 49,50 méteres nyílást hagytak szabadon, amelyeket vasszerkezetekkel hidaltak át. A merevítő-tartót a középső nyílásban már nem állványzaton, hanem segédjármok és függőállvány (amelyet a láncra függesztettek) segítségével szerelték. A híd építésénél felhasznált állványanyag mintegy 6-7000 m

3-t tett ki. A merevítő-tartók két oldalról folytatott szerelése 1902. március 1én fejeződött be, amikor is a két tartófél összekötése megtörtént. Időközben a budai hídfőnél a meder felé irányuló csúszásokat észleltek. A főtartók ekkor már teljesen fel voltak szerelve és a merevítőtartók szerelése is előrehaladt a középső nyílásban. A csúszások okának felderítésére széleskörű vizsgálatot folytattak, s a szerelő munkákat március 15-től abbahagyták a hiba megszüntetéséig. 105