Közúti hidász almanach 2006 (Lánchíd füzetek 5., 2007)

Mérnökportrék - Dr. Domanovszky Sándor

Dr. Domanovszkv Sándor De miért is terheltem a kedves olvasót ezzel a filozófiámmal? Válaszom egyszerű: remélem ily módon sikerül kifogni a szelet azok vitorlájából, akik elolvasván az alább írottakat ne, vagy legalábbis alaptalanul tehessék meg summás értékelésüket: ez egy nagyképű, beképzelt, dicsekvő alak! Ugyanis itt, még az elején (felelősségem teljes tudatában) kijelentem: mindent, amit elértem, csakis a sorsomnak köszönhetek, tehát nem az én érdemem, amit pedig nem értem el, vagy rosszul csináltam, arról nem tehetek, mert az a balsors, vagy születési hiba következménye! Gyermekkoromban szerettem barkácsolni, gondoltam gépészmérnök leszek. Ilyen formán az érettségi idején kézbeadott jelentkezési lapra ezt, a második helyre pedig az Építészmérnöki Kart írtam be. Túljelentkezésre hivatkozva, egyikre sem vettek fel, de ajánlották a Mérnöki (ma Építőmérnöki) Kart. így és ezért lettem mérnök. Aztán jó vizsgaeredményeim voltak, ezért vettem a bátorságot, hogy az „elit"-nek tartott Híd és Szerkezetépítő szakra jelentkezzem (a „vizes", vagy „utas" helyett). Ezen viszont - mivel az acélos területtel nem túlzottan szimpatizáltam - a vasbetont választottam, abból szereztem (jeles) diplomát. (Feladatom egy kiegyenesített köröshegyi völgyhídhoz hasonló szerkezet megtervezése volt.) Az akkori Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen, ahol 1956ban végeztem, mindenkinek „osztottak" egy állást. Tehát nem kellett évekig szaladgálni, keresgélni, várakozni, munkanélküliként idegeskedni (mindezt feltehetően azért, mert a mai liberálisok akkor még igazi szocialisták voltak). Nekem építésvezetőséget ajánlottak, valahol a Nyírségben. Protestáltam ez ellen, mondván nekem van lakásom, feleségem, tehát Budapesten szeretnék maradni. Betessékeltek egy nagy terembe, ahol nagy asztal körül szigorú tekintetű, nagy elvtársak ültek. Elrebegvén érveimet, szemöldöküket Rózsa Sándort is megszégyenítő módon összevonták: „Domanovszky elvtárs! A Népgazdaság nem azért hozott áldozatot a maga taníttatásáért, hogy most válogasson!". Hosszú, kínos szünet után az egyik kiválóság engedékenyebb lett: „magával kivételt teszünk, mert jó tanulmányi eredményei voltak. Egy egészen kiváló helyre mehet, a budapesti MÁVAG-ba". Ez a cég volt az, ahova biztosan nem akartam menni. Ugyanis ott pár hónappal korábban, egy tanulmányi kirándulás során, port, piszkot és mérgező míniummal átitatott földpadlón, részben szabad ég alatt heverő rozsdás vasakat láttam és rettenetes zajt hallottam. De az akkori, ottani helyzetben már csak egyet 127