Közúti hidász almanach 2006 (Lánchíd füzetek 5., 2007)

Mérnökportrék - Dr. Tóth Ernő

Dr. Tóth Ernő hídhiba katalógust dolgoztattam ki, ezek jó alapozást adtak a hídállapotok megismerésére, a döntések megalapozására (felújítás - átépítés). A hídhibák elemzése alapján irányelvet készítettem a kerülendő szerkezeti kialakításokra (Gerber-csuklók, H szegély stb.). A hídgazdálkodás, elvi és gyakorlati feladatai (1992-1998) A megalapozó munkák után (francia, dán, USA hídgazdálkodás megismerése, pályázat) az USA PONTIS program alkalmazása mellett döntöttünk, külön kis bizottságot alakítottunk (Agárdy Gyula, dr. Gáspár László, Kolozsi Gyula, dr. Lublóy László, Molnár István volt a bizottság oszlopos tagja) sok munkával hazai adatokkal próba futtatásokat végeztünk. Máig jó döntésnek tartom ezt a választást, ám hazai fejlesztésre van napjainkban szükség. A megyei hídmernököknek sok munkát jelent (éves értékelés) e program alkalmazása, ám a reális igények hálózati szintű megalapozásával igen jó döntést segítő eszköz áll rendelkezésünkre. Előadásokat tartottam, beszámolókat írtam hídjaink állapotáról, az elvégzendő fenntartási feladatokról. Az éves hídfenntartási programok hídterveit rendszeresen zsűriztük, ezzel sikerült a tervezéseket egységesebbé, színvonalasabbá tenni. Hídjaink megóvása érdekében bevezettük a Műszaki emlék minősítést azoknál a hidaknál, melyek kora még nem túl nagy, ám valamilyen okból egyedi kialakítás, egy-egy technológia első alkalmazása stb. feltétlen megőrzésre szorulnak. Nemcsak az országos közutak, hanem önkormányzatok kezelésében lévő hidakat is felvettünk az önként vállalt védelmi körbe. Külön hídkorszerűsítési program is készült az Uvaterv bevonásával (1999-ben lett kész). Újszerű sorolási módszert alkalmaztunk. A Duna- és Tisza hidak korszerűsítését külön vizsgáltattuk. Egy-egy folyami híd korszerűsítése külön nagy feladat volt pl. záhonyi Tiszahíd vagy bajai Duna-híd, melynél hosszas előkészítés és sok vita után sikerült szétválasztani a közúti és vasúti forgalmat. 40-50 éves hidak megmentése ügyében elsősorban dr. Szatmári István és dr. Dalmy Dénes tett sokat, a magam részéről jó szívvel támogat145