Közúti hidász almanach 2006 (Lánchíd füzetek 5., 2007)

Szomszédságban - Horvátországban - Dr. Tóth Ernő-Hajós Bence: Az eszéki Török Dráva-híd

Dr. Tóth Ernő - Hajós Bence: Az eszéki török Dráva-híd Az igen túlzó török „Dsámi-et-tevárikh" forrás szerint a híd 10 000 rőfnél hosszabb volt [12]. Evlia Cselebi leírása szerint két órát tartott átkelni a hídon. A 8000 lépésre jegyzett hidat 6 km hosszúnak tekinthetjük [4]. A 160 lépés hosszú, 40 hajóból álló hajóhíd rész karvastagságú láncokkal volt rögzítve. Éjjelre a hajóhíd egy részét szétnyitották biztonsági okból [20]. Cselebi leírja, hogy a híd közepén fából készült pavilonok vannak és 10 lépésnyi helyen a híd felszedhető (éjjel felhúzzák). Említi, hogy a kereskedőknek vámot kell fizetniük, s hogy a híd két oldalán 2 rőf széles gyalogjárda is van. Laibachi M. Budina Sámuel a nyugati országok tájékoztatására 1568-ban szintén lejegyzi az építés és átkelés részleteit. Budina beszámol az első két sikertelen hídépítési kísérletről, amelyek a folyón kissé feljebb voltak, és a Dráva mindkét hidat építés közben elsodorta. Ezután közvetlen Eszéknél próbálkoztak az építéssel, de itt sem jártak sikerrel. Hamzsa bég a próbálkozásokat feladta és jelentette kudarcát a szultánnak. Erre kapta meg válaszul a már említett selyemkendőt, arra arany betűkkel hímzett üzenettel. Hamzsa mihelyt a kendőt megkapta, azonnal munkához látott, felhasználva minden anyagot és munkaerőt, a tiszteket és tisztségviselőket sem kímélve. Maga sem tétlenkedett, sem nappal, sem éjjel nem pihent, míg el nem készült a híd. Az egy mérföld hosszú híd 10 nap alatt épült meg. Július 20-án Anatólia beglerbégje, a legnagyobb hadvezér keleten, elsőként ment át a kész hídon [17]. Gyurkovits György útinaplójában idézi Ens Gáspár feljegyzéseit a hídról (VI. könyv 254. oldal): „hossza egy (olasz) mérföld, szélessége 14 öl, és a munkát 12 nap alatt húszezer ember végezte el, éjjel-nappal dolgozva rajta" [2]. Dillich „Chronicon Hungáriáé" című munkájában ezzel azonos adatokat közöl, továbbá hozzáteszi: „tekintettel arra, hogy némely helyütt a víz túl mély lett volna ahhoz, hogy oszlopokat és cölöpöket helyezzenek el benne, a hidat hajókkal támasztották alá." [17] Eszerint az ártéri szakaszon is volt több helyen hajóhíd-szakasz. Taube „Descriptio Slavonie" című müvében a hídról így ír (III. rész 11. oldal): „huszonötezer ember dolgozott éjjel-nappal. Ezt a 13