Közúti hidász almanach 2006 (Lánchíd füzetek 5., 2007)

Mérnökportrék - Dr. Domanovszky Sándor

Dr. Domanovszkv Sándor rom fő szakterület kristályosodott ki bennem, mint olyan, ami - máig is - a legjobban érdekel és a legtöbbet foglalkoztat. Ezek egyike a szerkezeti acélok hegesztése és az attól elválaszthatatlan anyagtudomány, mindkettő fejlődése, a kezdetektől napjainkig. A másik - a közel 140 éves múltra visszatekintő - munkahelyemnek, gyártmányainak és munkatársainak története. Harmadikként és az utóbbi időben számomra legérdekesebb, következésképpen legtöbbet foglalkoztató szakterület a hidak birodalma. Ez utóbbiak nemcsak a gyárban készültekre vonatkoznak (melyekről - nem kevés munkával, 130 évet átfogó - referencialistát állítottam össze), hanem azon messze túlmutatnak. Monográfiát írtam az országban készült valamennyi jelentősebb közúti- és vasúti-, valamint külön a hegesztett hidakról. Egyre több időt fordítok azonban a világ valamennyi híresebb hídjára, éspedig a kezdetektől fogva (Irón Bridge, ahova el is zarándokoltam). Róluk nemcsak adatokat gyűjtök, hanem azokat - négy földrészen - igyekszem személyesen is felkeresni, lefényképezni, adott esetben publikálni a róluk szerzett ismereteimet. Húsz éve részt veszek a Bánki Donát Budapesti Műszaki Főiskola hegesztő technológus/európai hegesztőtechnológus oktatásban, de meghívott előadóként gyakran szerepelek a BME Építőmérnöki (amíg működött, az acélszerkezeti szakmérnök képzésben is) és Gépészmérnöki Karán. Hivatalos szakértőként 1960 óta, megszakítás nélkül tevékenykedem. Munkám dokumentálásának, illetve prezentálásának fontos részét képezik a szakmai fotók. Ezekből már jóval 10 000 feletti darabot készítettem, melyek - előadásaimon és cikkeimen túl - számtalan szakkönyvben, folyóiratban, azok címlapjain szerepelnek és méteres nagyításban igen sok falat díszítenek. Hálát adhatok sorsomnak, hogy mindezek az elmúlt 12, de leginkább az elmúlt 6 évben, tehát 70 éves korom után életem még mindig felfelé ível. Ugyanez a helyzet a kitüntetések területén is. Közvetlen környezetem irigykedőinek - a mindenkori politikai vezetéstől függő - hatékonyságát jól jelzik kitüntetéseim fajtái és dátumai. 1964-ben kormánykitüntetést, 1969-ben és 1973-ban két miniszteri kitüntetést, 1968 és 1979. között öt vállalati kitüntetést kaptam. Aztán - noha tapasztalataim és országos, valamint nemzetközi megítélésem folyamatosan javult - egészen 1994-ig semmiféle elismerésben nem részesültem. Ebben az évben azonban egyszerre hármat is kaptam: Eötvös Loránd díjat, Ganz Ábrahám fődíjat és GTE egyesületi érmet. 1998-ig további 133